Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Dénes Andrea: Vadnövények gyűjtögetése és piaci árusítása Baranya megyében egykor és ma. Etnobotanikai áttekintés és napjaink gyakorlata
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 54 1. táblázat: A gyűjtögetett fajok(taxonok) számszerű összesítése az egyes időszakok, használati módok és a piaci árusítás szerint Fajok (taxonok) száma / gyűjtési időszak/ használat módja Fajszám a két időszakban összesen Fajszám 1980 előtt Fajszám 2012-2016 között összes piacon árult összes piacon árult Összes használati mód 199 167 70 104 82 Gyógynövényként 76 64 3 19 9 Tápláléknövényként 51 37 10 32 25 Vadvirág(dísz)ként 98 63 63 56 59 Egyéb módon 31 37 0 1 0 Piacon árult 1307082 Az 1980 előtti irodalmi adatok közül a gyűjtögetésre koncentráló dolgozatokban Nagy Rózsának 1942-ben a nagyvátyi adatközlők 64 erdőn-mezőn gyűjtött fajról számolnak be. Keresztes (1952) 25 fajt, Müller (1973) 21et, Gelencsér (1977) 22-t, Baranyai (1978) 32-t, míg Füvesy (1997) 12 fajt sorol. Bár nem mindegyik felmérés volt abszolút teljes körű (pl. néhány csak gyógynövényt sorol), a csökkenő fajszám alapján sejthető, hogy a XX. század vége felé az emlékezet és a gyűjtögetési kedv is egyre inkább megkopott. Vadon termő gyógynövények gyűjtése Nagy Rózsa 1942-es, nagyvátyi és Baranyai Aurél 1978-as ormánsági dolgozata – benne a Kiss Géza hagyatékából származó adatokkal ( Keresztes 1952) – a két leggazdagabb anyag a baranyai tájak emberének régi gyógynövényhasználatáról. Az Ormánságban „ javós ” is volt néhány faluban, kiknek Kiss Géza szerint a „… gyűjtögetett füveik között voltak kétségtelenül gyógyító erejűek, de még azokban is a hozzájuk fűződő cselekmények révén inkább varázserőt láttak . Voltak azonban, amikhez minden gyógyító erő nélkül, csak babona fűződött” ( Keresztes 1952: 263.). A megye több további területéről vannak kevésbé teljes adatsorok. Több ma is ismert és gyógynövényként számon tartott faj közül néhány a legtöbb forrásban szerepel, így szélesebb körben gyűjthették. Ilyen fajok a cickafark ( Achillea sp.), a kis ezerjófű ( Centaurium erythraea ), a közönséges párlófű ( Agrimonia eupatoria ); ez utóbbinak néhol a Mecsekben „ repicsek ” a neve, és egész évre gyűjtve élvezeti teaként is fogyasztották. Szabolcsfaluban a gyerekek fürdővizébe is került bőrápolóként „ repicsek” ( Dénes 2016 ined.).
