Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
Bolyongó helynevekről 417 Pécs Első adatok a névhez: 1. a. 1093: ex quibus una Peuche ecclesiastice sedis ecclesia propriorum pastorum illicita vicissitudine turbatur 27 (László király oklevele; vö. Josephus Koller 1782: 172., idézi: Klemm 1935: 12., Györffy 1963: 357.). Györffy olvasata szerint: Penthe ! ecclesiastice sedis (uo.). 2. a. 1190: ea, que in iam enarratis articulis et in alys Peuche ecclesiastice sedis Episcopo et ecclesie sancte sunt nostris progenitoribus sanctis feliciter ordinati, statua et condonata … 28 ( Györffy /uo./ szerint: Penthe ! ecclesiastice sedis) (III. Béla király oklevele, vö. Josephus Koller (1782: 303.), idézi: Klemm 1935: 13.). A Pécs helységnév kutatása a késő középkorba nyúlik vissza, s számos értelmezési lehetőséget kínál. Mivel bizonyított tény, hogy már a karolingokat megelőző korban is laktak szlávok Pécsett és környékén, és a szláv nyelv a 9. és 10. század során egyre nagyobb teret hódított, a kutatók azonos vagy hasonló hangalakú szláv szavakra kísérelték meg visszavezetni (a már korábban is létező) település nevét: peč(e) ‘kemence, mészkemence’, pé ̣ č(e) ‘sziklabarlang’, peč ‘szikla’. Egy további etimológia azon a feltevésen alapszik, hogy a latin Quinque Basilicae, ill. Quinque Ecclesiae neveknek a német Fün?irchen mellett szláv tükörfordítása is létezett *Pêt crkva, *Pēt’i kostole vagy hasonló alakban, amelyek alapján a név második, crkva, ill. kostole tagjának elhagyásával a * pêt alakból a magyar Pécs keletkezhetett. Neves szlavisták azonban bebizonyították, hogy a Pécs név hangtörténeti okból nem lehet eredeti szláv elnevezés. A tatár vagy altáji nyelvekből történő eredeztetése szintén kizárható fonológiai okok miatt. Tóth a Pécs névvel kapcsolatos fejtegetéseiben ráadásul csupán az előzőekben vázolt értelmezési kísérleteket ismétli meg, a nyelvészeti kutatások eredményeit sajnálatos módon figyelmen kívül hagyja. A fent említett előfordulások grafémaszerkezetét közelebbről szemlélve felismerhetjük, hogy a fő szótag nukleusza írásban eu betűkapcsolatként jelenik meg, melynek hangértéke vitatott. Az ut minden bizonnyal nként kell értelazaz a folyamatos írás térnyeré sével rendkívül gyakran írtak egybe szavakat és többtagú neveket, ez azonban a későbbi időkben kivétellé vált. Szabály soha nem létezett rá. Mindent egybevetve nem lett volna szükséges, hogy Tóth a Quinqueecclesie-t nyilvánítsa standard alakváltozatnak. A Quinque Basilicae párhuzam fenntartása miatt is célszerűbb lett volna, ha Tóth megmarad a klasszikus írásmódnál: Quinque Ecclesiae (mint az 1991-ben megjelent cikke címében). 27 [amely helyek közül az egyik, Peuche, melynek mint főpapi székhelynek temploma zaklatva lett]. 28 [azt, amelyet már korábban említett iratokban szent elődeink Peuche-ként, a szent egyháznak püspöki székhelyként jelöltek ki, állapítottak meg és adományoztak …].
