Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 416 További spekulatív változat a következő: Tóth szerint többszöri másolást követően a püspökség alapító oklevelének fennmaradt másolata, amely a püspökség teljes nevét is tartalmazza, csak a 11. század közepén keletkezett. (vö. Tóth 1991 : 105 . ). Az, hogy az Arnolfinumba (amely Koller Tóth által is elfogadott magyarázata szerint szintén ugyanebben az időben keletkezett), nem a Conversióban szereplő Quinque Basilicae nevet használták, szerinte további érv amellett, hogy Salzburg információja az új helységnévről Magyarországról származott, és a Quinque Ecclesiae névnek semmi köze a Conversióhoz, ill. bármilyen honfoglalás előtti kontinuitáshoz. Ennek a feltételezésnek ellentmond többek között a 11. század első feléből származó két forrás, amely a név létezését már a 11. század első felében bizonyítja: 1036 körül: Maurus … in ep-tum … Q-is sublimavit (vö. Györffy 1963 : 356 .). 1036 után: Q-as ad … Maurum ep-m (ebd.). (További adatokat lásd: Györffy 1963: 356. köv.) Elképzelhető, hogy a név nemcsak a császári oklevelekből volt ismert, hanem már jóval a püspök ség megalapítása előtt létezett. Györffy szerint egy görög Pente Ecclesiae változatban (vö. Györffy 1983: 47.) már a 10. század első felében ismert volt a bizánci térítési törekvésekkel összefüggésben, amire viszont nincs bizonyíték. Tóth nak a névváltásra, a név „modernizálására” (vö. Tóth 2015 : 17 . ) – Quinque Basilicae > Quinque Ecclesiae – és az ebből adódó tulajdonjogi kockázatokra vonatkozó fejtegetései jelen esetben nem relevánsak. A név Basilica > Ecclesia 25 változásának vallás- és kultúrtörténeti hátteréről sem ejt szót. Eltekintve attól, hogy a magyar névtani kutatások jelenlegi állását nem vette figyelembe, névtani fejtegetései teljesen feleslegesek, mert a Quinque Ecclesiae névnek semmi köze a Magyarországon kialakulóban lévő korabeli latin helynév- adáshoz és -használathoz, amit cikke végén beismer: „ Pécs Quinqueecclesie 26 neve az Árpád-kori latin nyelvű helységnévadás és 25 A Basilica szó jelentésváltozását illetően vö. Schwing 2009 : 37. köv. 26 A Quinqueecclesie név csak Györffy nél (1963: 356.) jelenik meg a következő forrásmegjelöléssel: 1009/ +205–35/350/404: ep-tus, qui vocabitur Quinqueecclesie! […] (Pécs pk. lt!, Koller I 65–71.). Ebben a forrásban különös módon csak a Quinqueecclesiensis, Quinque-Ecclesiensis (többszörös előfordulás), Quinqueecclesiensem Ecclesiam, Quinque-Ecclesiarum vagy Quinque Basilicarum alakot találtam meg. Ezért felmerül a kérdés, hogyan jutott Györffy erre (a felkiáltójellel ellátott) értelmezésre. A főnévi alakot a fenti szerzők ( Reuter 1962 , Vékony 1986, Tóth 2015 és mások) vagy Györffy től vették át, vagy pedig a képzési szabályok nem ismeretéből eredő hibás szegmentálás eredményével van dolgunk. Amennyiben bár melyik oklevélben előfordulna a Quinqueecclesie alak, úgy szerepelne a KMHsz. (cikkszó Pécs, 220) felso rolásában is. Meg kell jegyeznem még, hogy Györffy Pécs cikkszavának latin standard formájaként a Quinqueecclesiae-t jelölte meg (1963: 356.). A többes számú végződéssel kapcsolatban: A klasszikus és korai középkori ae grafémának puszta e-vel történő helyettesítése a 12. században ugyanúgy elterjedt volt, mint a 11. században a caudata e . A korai középkorban, különösen a scriptura continua, névhasználat alapján jelenleg nem magyarázható meg” ( Tóth 2015: 19.).
