Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
Bolyongó helynevekről 413 Friedrich érsek, aki korábban a Civakodó Henriket támogató bajor püspökök élén volt, átállt ?eophanu, a kiskorú, mindössze négy éves III. Ottó édesanyja és követői oldalára (vö. Erben 1909: 45. köv.). A teljesség kedvéért említem meg, hogy Wormsi Ottó egy évvel később a lauterni királyi udvar és más rajnai uradalmak javára elveszítette a karantán birtokot (vö. D O.II.165.). D H.III.260 és D H.IV.4, valamint más birtokmegerősítések Közel 70 év elteltével, amikor a megváltozott hatalompolitikai viszonyok alapján Salzburg esélyt látott pannóniai hatalmi befolyásának visszaszerzésére, ismét megerősíttette korábbi birtokait. Az első megerősítést III. Henrik császár adta 1051-ben Augsburgban, a következőt IV. Henrik 1057-ben Neuburgban. Figyelembe veendő, hogy – amint már kifejtettem – mindkét megerősítéshez a D O.III.1. oklevelet (és nem a D O.II.165-t) használták mintaként. Salzburg próbálkozásai a következő évszázadban sem maradtak abba. I. Frigyes császár 1178-ban Torinóban adott ki megerő sítést Salzburg részére, az utolsót pedig Sváb F ülöp Mainzban, 1199-ben. A püspökség alapító oklevele Az esztergomi érsekség alapítását követő években Szent István király további püspökségeket hozott létre. 1009-ben került sor az Episcopatus Quinqueecc[lesiensis] (lásd 2. történelmi forrás) megalapítására, pontosan 1009. augusztus 23-án Győr várában, Azzo pápai legátus és ostiai püspök jelenlétében. Az új püspökség első püspöke Bonipert lett. Pécs az egyetlen magyar püspökség, amelynél ismerjük az alapítás pontos dátumát is. Az egyház az Alpoktól északra a népvándorlás által „eltemetett” késő ókori keresztény alapokra építkezett. A püspökségek székhelyéül elsősorban római városokat választottak, ahol igazolható volt az egykori ókeresztény élet. Ezért nem véletlen, hogy püspöki székhelyül a jelentős, korai keresztény emlékeket őrző Quinque Basilicae, illetve Quinque Ecclesiae városát, a mai Pécset választották. Az új magyar egyház Pécs esetében is követte a nyugati püspökségek alapításakor szokásos hagyományt. A rendkívül kedvezőtlen stratégiai fekvése ellenére a kora keresztény temetőben, szakrális helyen építették fel a püspöki székhelyet (várat) is. Arra vonatkozóan, hogy az alapító oklevélben a Quinque Ecclesiae nevet választották, léteznek más, egymásnak részben ellentmondó interpretációk is. Reuter ( 1962, 196. köv.) joggal tételezi fel, hogy a név először a 970–977 között
