Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 410 gyar trónviszályokba és Magyarország rövid időre német fennhatóság alá került. Akkoriban éledt fel a salzburgi érsekségben a remény, hogy mégis visszaszerezheti régi pannóniai birtokait és egyházi jogokat szerezhet Pannóniában. Koller szerint létezett Arnolf állítólag 977-ben bemutatott oklevelének egy előzetes változata, amely elveszett. Ezért Koller szerint Salzburg újabb hamisítványt készíttetett Arnolf nevére, kibővítve az abban felsorolt birtokokat, amelyek között most első ízben jelentek meg a pannóniai birtokok is. Ez a hamisítvány Koller szerint azonos a fent tárgyalt Arnolfinummal, amelyet Koller másolatnak tekint („új” Arnolfinum), s amely szerinte nem 970–977 között, hanem csak a 11. század közepén keletkezett. Ugyanebben az időben kaparták le II. Ottó 977-es oklevelét, hogy helyébe az („új”) Arnolfinum szövege kerülhessen. A két oklevelet Balduin érsek 1051-ben Augs burgban nyújtotta be III. Henrik császárnak, aki azokat fenntartások nélkül megerősítette ( Koller 1970 : 75.). A D O.II.165 korábbi szemrevételezése során megállapítást nyert, „hogy különböző korú dorzális feljegyzések sejlenek át az íráson, habár a pergamen semmiképp nem mondható különösen vékony nak. Kivették a kontextus és a záró formula egyes részeit, majd kisebb felületre írták le őket, hogy legyen hely a (mára már elveszett) pecsétnek … Teljes lekaparást nem lehet feltételezni. A keltezés más, ismert kéztől való, ahogy Sickel hangsúlyozta.” 11 Az oklevél digitális másolatának vizsgálatával ?eo Kölzer arra az eredményre jutott, hogy legalább az Ad V aecclesias vagy közvetlen környezetének valamelyik más neve nem áll lekapart részen, és nem utal semmi a Heinrich Koller által feltételezett nagy kiterjedésű kaparásra (mint amilyennel például a reichenaui hamisítónál találkozhatunk). A keltezést nagyon szűken beszorítva, az alsó margó legkülső részére írta be utólag az írnok. A pecsét területén szabadon hagyott négy szögletes rész is igen szokatlan. Ez a rossz helygazdálkodás és a mindmáig nem azonosítható kéz írás arra utal, hogy az oklevelet nem a kancelláriában állították ki, hanem valószínűleg maga a címzett. Azaz feltehetőleg Salzburg állíttatta ki, talán Passauban, majd az Arnolfinummal együtt „bizonyítékként“ tárta a császári kancellária elé. ?eo Kölzer szerint az írás kétség kívül korabeli, ami igazolja a már ?eodor Sickel által feltételezett kapcsolatot az Arnolfinum és a D O.II.165 között. 12 Lássuk, miként nyilatkozik ?eo Kölzer az oklevelek legutóbbi felülvizsgálata alapján : „… az ismételt szemrevételezés után – megint kizárólag paleográfiai szempontok alapján – továbbra is az a véleményem, hogy D Arn.+184 a 10. századból, a D O.II.165 pedig nem a 11. századból való, mert akkor eleve hamisítvány volna. A paleográfiai érvek, amelyeket Koller úr (p. 69) az általa hamisít ványként értékelt D O.II.165 tekintetében felsorakoztatott – például a 11 Prof. Dr. Csendes Péter (Bécs) írásos közlése Prof. Dr. ?eo Kölzer részére (kelt: 2008. március 28). 12 Prof. Dr. ?eo Kölzer írásos közlése (kelt 2008. május 28).
