Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
Bolyongó helynevekről 405 lehetett jelentéktelen település, mert a Karoling-korra jellemző, hogy a latin közigazgatási és egyházi nyelvben a nagyobb, jelentősebb római kori városok nevei fenn maradtak. Savaria, Pettovia, Celeia, Aquileia és egyebek mellett a Quin- que Basilicae is az antik kora keresztény idők örökségeként értelmezendő. Amennyiben a Quinque Basilicae település nyugaton létezett volna, akkor – Sabariá hoz és még további, a Zala folyóig terjedő területen található helységekhez hasonlóan – bizonyosan szerepelt volna már az adományok között a 860-ban keletkezett, valódi D LD.102 kiváltságlevélben, tehát hét évvel a templomszentelés után és tíz évvel a Conversio keletkezése előtt. A név úgyszintén nem fordul elő egy sor más oklevélben, pl. a D O.II.275 jelűben (982), ahol megemlítik Salzburg összes karantániai birtokát. Tóth nak meg kellene indokolnia, hogyan lehetséges, hogy a Conversioban megjelenő nevet Salzburg egyetlen oklevele sem említi a nyugat-pannóniai és karantániai nevek között. Minden, az írásos forrásokban megjelenő, a kései ókorból változatlanul átöröklött névhez megvolt a lakosság által a beszélt nyelvben használt megfelelő név is, amely hangváltozásokon esett át a vulgáris latinból történő átvétel során (mint például Poetovio > szlovén Ptuj, ném. Pettau; Celeia > szlovén Celje, ném. Cilli ). Amennyiben a Quinque Basilicae helynév létezett volna Nyugat-Magyarországon vagy a mai Szlovénia területén, akkor egy annak megfelelő vulgáris név megléte is nagy valószínűséggel kimutatható volna. Vékony (1986: 60.) egyetlen kísérletet tett erre a Quinque Basilicae név kapcsán: Gosztolya (< szl. kostolje ‘templom, egyház’ Zala megyében), amely azonban téves értelmezésnek bizonyult, mert ez a helynév egy szláv személynévből eredeztethető. (FNESz. 4 1: 523.) Tóth ( Vékony 1986 nyomán) még azzal érvel, hogy az ad Quinque Basilicas egyáltalán nem is vonatkozhatott a mai Pécsre, mert a település a csak Pribina felségterületének keleti határáig (és nem a Dunáig) terjedő Frank Birodalom területén kívül feküdt, s ezért Salzburg számára megköze líthető sem volt. Azt is meg kellene magyaráznia, hogy Salzburg évszázadokon keresztül (a 13. század- ig) miért támasztott egyházi fennhatósági igényeket egész Pannónia területére vonatkozóan, többszörösen megerősíttetve azokat, jóllehet e terület a 10. század kezdetétől a birodalom határain kívül feküdt, azaz Magyarországhoz tartozott. A salzburgi érsekség Quinque Basilicasra vonatkozó igénye semmilyen összefüggésben nem áll Pribina grófságának keleti kiterjedésével, hanem egyedül a császártól „örök időkre” Salzburgnak ítélt egyházi fennhatóságon alapult, amely a Rábától a Dráváig és a Dráva-Duna torkolatáig terjedő területre vonatkozott. A helyesen lefordított szöveg egészen más fényt vet a tényállásra: „Eodem igitur anno [796] misit Carolus Pippinum filium suum in Hunia cum exercitu multo. Qui perveniens usque ad celebrem eorum locum, qui dicitur Rinch, ubi iterum omnes eorum principes se reddiderunt Pippino. Qui inde revertens partem Pannonię circa lacum Pelissa inferioris ultra fluvium, qui dicitur
