Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 398 homlokzat déli részén a két szint között lapos, széles vakolatpárkányt alakítottak ki. A déli homlokzaton, a főpárkány vonalában, az oromfal alatt is egy, a főpárkánynál keskenyebb vakolatpárkány készült, de profilját már nem tudtuk megállapítani. A toronytól északra lévő barokk árnyékszék fülkék elé ekkor épült egy vékony falú, emeletes, síkfödémes toldalék-építmény, amelynek belsejét meszelték. Mivel ez teljesen takarta a főépület homlokzatának egy sávját, ezért oda már nem került fel a szürke vakolat, a korábbi homokszínű vakolat itt épségben maradt. Az ebben a periódusban készült vakolat 1980-ig épségben megvolt, teljes leverésére csak a mostani helyreállítás idején került sor. A plébániaépületből három darab 19. század közepére keltezhető svéd kályha töredéke kerültek elő ( Dávid – Szebényi – Sóos 2013: Kat.: 3–5.). Ezek feltehetően az 11. építési periódushoz átalakításai során készülhettek. Ezt követően nagyobb átalakítás az 1980-ban megindult régészeti kutatásig már nagyobb építészeti beavatkozásra nem került sor, csak a belső falfestések és a kályhák cseréje történt meg a 20. század első felében. Az ekkor épült kályhák az 2015–2016-os helyreállításig a helyükön maradtak ( Dávid – Szebényi – Sóos 2013: Kat.: 7–11.). Összefoglalás A Mecsek hegység északi lábánál fekvő Szász település, a középkori pécsi püspökség egyik fontos birtokcsoportjának központjában feküdt. Az 1980 óta, több szakaszban zajló régészeti kutatások (feltárások, szakfelügyeletek) eredményei alapján ma már részleteiben is ismerjük a Szászvári Vár építési szakaszait. Az Árpád-korban német telepesek által alapított falu szélén feltehetően még az 1370-es években épített Alsáni Bálint pécsi püspök (1374–1408) udvarházat, és mellette egy Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnát. Az udvarház és a kápolna mellett jött létre a vásártér, amely a mezővárosi rangra emelkedő település új központja lett. A magas színvonalú kőfaragványokkal díszített, alápincézett, emeletes, a nyugati homlokzatán egy lépcsőtoronnyal ellátott udvarház épülete szintenként két helyiséget foglalt magába ( első építési periódus ). Az udvarház mögött kicsivel később fallal övezett kert létesült ( második építési periódus ). Az 1387 körüli polgárháborús időszak idején Bálint püspök kastéllyá építette át udvarházát ( harmadik építési periódus ): a kertből belső udvart alakíttatott ki, amelyet második falövvel és egy kaputoronnyal erősített meg, a palota lépcsőtornyát kápolnatoronnyá alakíttatta, és helyette új, felvonóhidas kapuval ellátott lépcsőtornyot építtetett. Később az udvar túlsó oldalára, a falszorosba egy konyha is épült ( negyedik építési periódus ). Az 1410-es években Albeni János püspök (1410–1421) a belső udvar északi oldalára új, emeletes palotaszárnyat építtetett, amelyet egy cserépkályha díszí-
