Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 395 az északnyugati szoba kályhája eredeti helyén maradt fenn (23. ábra/ 3), egy másik hasonló kályhának pedig a töredékei voltak meg rekonstruálható állapotban. A két kályhacsoport felett ebben az építési szakaszban épülhetett fel az épület két nagy kéménye, amelyeket utólag építettek be a barokk fedélszékbe. A kályhák alapján ezt az építési periódust a 19. század elejére keltezhetjük ( Dávid – Szebényi – Sóos 2013: Kat.: 1–2.), valószínűleg erre vonatkoztatható az 1821-es építési adat. A tizenegyedik építési periódus A válaszfalak építése után, egy következő periódusban boltozták be a plébániaépület földszintjét. Az épület északi és déli végén elhelyezkedő két-két szoba egyszakaszos csehboltozatot kapott, a konyha terét egy hevederívvel osztották két csehboltozat-szakaszra, a folyosót pedig két hevederrel három szakaszra osztva boltozták be. A folyosó északi hevederíve miatt befalazták a konyhába átvezető északi ajtónyílást (25. ábra/ 5), a déli hevederív miatt pedig a keleti toronyba nyíló átjárót. Ez utóbbi helyett a hevederív déli oldalán egy jóval keskenyebb átjárót alakítottak ki. Az új átjáró kialakítását az is indokolhatta, hogy a keleti tornyot is jelentősen átépítették: boltozatait, valamint keleti és északi falát lebontották, majd a kelet felé kibővítve a falakat újraépítették. A torony megnyújtott belső terében egy kétkarú lépcsőt helyeztek el. A lépcsőhöz igazítva az emeleten is átépítették a toronyból az épület középső folyosójára nyíló ajtót: itt két, a földszintihez hasonló keskeny átjárót alakítottak ki: az egyik a földszintről jövő lépcsőkar érkezését fogadta, a másik a padlástérbe menő kart indította. A torony újonnan épült keleti homlokzatán a lépcsőforduló magasságában egy-egy ablakot helyeztek el: az alsó lépcsőfordulón egy nagyobbat, a felsőn egy kisebbet (12. ábra/ 2). A torony alját elfoglaló pincegádor déli falát belülről megköpenyezték, és északi belső falsíkját is kijavították, miután egy falépcső fokait belevésték. A gádor lapos szegmensíves tégladonga boltozatot kapott. A pincébe vezető lépcső a már a korábbi periódusban megemelt belső pinceszintre vezetett le. Ebben a periódusban az egész épület szürke höbörcsös vakolatot kapott, de az eredeti meszelt faltükrök és főpárkány megmaradt, mindössze a faltükrök sarokképzését egyszerűsítették le egy negyedköríves formára (12. ábra/ 1–6). Az ablakkeretek csak a déli és keleti homlokzaton kaptak fehérre meszelt sima vakolatkeretelést a nyugati és északi homlokzaton ebben nem volt ilyen körülöttük. A déli homlokzat keleti felének földszinti ablakát, valamint a keleti torony emeleti déli ablakát befalazták és levakolták. A toronybővítésen már csak ez a vakolat volt megtalálható. Az épület déli homlokzatán és a keleti
