Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 383 habarcstörmelékes réteg következett, majd újabb földes feltöltés. A rétegsor keletkezését a következőképpen rekonstruálhatjuk: 1. A kaputorony építésével egy időben kialakított farkasverem későbbi betöltésére során keletkezett az alsó habarcsréteggel jelölt külső udvarszint. 2. Ezt követően egy újabb feltöltést követően tovább emelték a külső udvar szintjét, amelyet a második habarcsos szint jelöl. 3. Egy következő szintemelés során a kapunyílást is befalazták (az elfalazás külső síkján láthatóan a fal eddig a magasságig alapfalként épült), a kaputornyot beállványozták és átépítették: ekkor keletkezett a homlokzat előtti állványzat-cölöplyuk és a meszes építési réteg. E réteghez igazodik a déli várfalon a kaputoronytól nyugatabbra nyitott kapu külső járószintje. 4. Az építkezést megint feltöltés követte, majd egy tűzvész következett. Ez minden bizonnyal a vár valamelyik pusztulásával függött össze. 5. Az ezt követő pusztulási periódusban felhalmozódott törmelékrétegbe ásták bele a 18. század második felében, a barokk templom építése során készített meszesgödröt. A kaputoronytól nyugatra, a belső vár külső várfala mentén mintegy 3 méteres szélességben 80 cm-ig mélyítettek, majd a templomot övező betonjárda mellett mintegy 50 cm-es szélességben 110 cm mély közműárkot ástak. Az árok a késő középkori járószintig hatolt le, amelynek habarcsos rétege végig előkerült. 21. ábra: A kaputorony külső kapujának utólagos befalazása a torony belseje felől nézve (fotó: Buzás Gergely)
