Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 364 A Keresztelő Szent János-kápolna Az udvarház már ebben a periódusban sem állt önmagában. A fentebb ismertetett, tervezett, de meg nem valósult északnyugati előudvar különös formájára magyarázatot adhat az a falmaradvány, amelyet az épülettől délnyugatra, mindössze 6,5 méterre 2000–2001-ben tártak fel ( Gerő 2003: 207.): a ház homlokzatával párhuzamosan tájolt, 1,2 méter vastag, 7 méter hosszú falalapozás mindkét végén nyugat felé derékszögben befordul és folytatódik, de folytatásának feltárására az itt húzódó utca miatt nem volt mód. A belső falsarkoknál az alapozás le van kerekítve, ami arra vall, hogy felette boltozattartó sarok-faloszlopok állhattak. Ezt az épületet, vagy legalábbis a keleti részét még a középkorban lebontották: a vár építésének utolsó középkori periódusában épült külső várfalat már az alapozás tetejéig visszabontott falra alapozták. Az épület környékén már Gerő Győző és G. Sándor Mária, majd 2015-ben Nagy Erzsébet is több sírt tárt fel, illetve a 2015-ben itt végzett földmunkák során számos embercsont került elő. Ezek alapján e falmaradvány nagy valószínűséggel azonosítható azzal a Keresztelő Szent János-kápolnának a szentélyfalával, amelyet az 1408. november 21-én kapott pápai búcsúengedély ( Mályusz 1958: 186. Nr. 6434.) szerint Alsáni Bálint bíboros és mások alapítottak. Az 1408-as oklevél kiadására Bálint püspök halála előtt egy héttel került sor egy másik Alsáni Bálintot érintő, pécsi egyházmegyei ügyben kiadott pápai oklevéllel együtt. Alsáni Bálint egy évvel korábban járt Itáliában XII. Gergely pápa udvarában, de onnan betegsége miatt még 1407–1408 terén hazatért ( Áldásy 1903: 112–122.). Talán még a pápai udvarban tartózkodva indította el ezeket az ügyeket. A búcsúengedély célja ez esetben feltehetően nem a kápolna építése volt, sokkal inkább a szászi vásárokkal függhetett össze, hiszen ezekről egy 1521es ügy kapcsán tudjuk, hogy éppen a búcsúengedély által meghatározott napján, Keresztelő Szent János születése napján (azaz Szent Iván napján, június 24-én) tartották ( K. Németh 2011 : 153, 1734. jegyzet, MNL OL DL 30564.). Tehát a vásárok a kápolna búcsújához kötődtek, minden bizonnyal a kápolna környékén tartották is őket. Mivel a szászi vásárokra már 1401-ből is van adat ( Csánki 1897 : 450.), joggal feltételezhetjük, hogy a kápolna ebben az évben már állhatott. A Szent János-kápolna helyét a kutatás a vártól nyugatra húzódó mai Arany János utca helyén keresi, mivel ezt az utcát korábban Szent János utcának hívták. Az utcanév középkori eredetű lehet, hiszen már az 1554-es török de?er ben is szerepel ( Gerő 1999: 112.). Az I. és a II. katonai felmérés térképei szerint az utca vonalvezetése a maitól a 18–19. században eltérő volt, eredetileg közvetlenül a vár nyugati oldala előtt indult a főtérről dél felé, és lejjebb futott bele az a mellékutca, amely ma az utca elejét alkotja. Feltehetően eredetileg a mai főtér helyén elhelyezkedő piactérről, a Keresztelő Szent János-kápolna mellett
