Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 348 ven napi búcsút engedélyez mindazoknak, akik Keresztelő Szent János születése napján felkeresik a Szász mezővárosban, Alsáni Bálint bíboros és mások által alapított Keresztelő Szent János kápolnát ( Mályusz 1958: 186. Nr. 6434.). A kápolnát 1429-ben újra említették ( K. Németh 2011: 152–153.). Várát 1439. május 28-án említették először, amikor Albert király utasította Tolna megyét, hogy vizsgálják ki Bátmonostori Töttős László panaszát az Albeni Henrik püspök szászi várában tartózkodó familiárisai által okozott károk ügyében ( Nagy 1905 : 654., Csánki 1897 : 406., Engel 1996 : I, 423.). 1476-ban a szászi várat és plébániát Zsigmond pécsi püspök Nagylucsei Orbánra, a székesfehérvári Szent Miklós társaskáptalan prépostjára bízta ( K. Németh 2011: 153.). 1 1525ben egy 1521-es eset kapcsán említették Keresztelő Szent János születésnapján (június 24.) tartott vásárát ( K. Németh 2011: 153., 1734. jegyzet, MNL OL DL 30564). 1540-ben várát Athinai Simon Izabella királyné számára elfoglalta. 1543. július 13-án védői átadták a várat a törököknek, akik a nahije székhelyévé tették. 1545-ben készült de?ere szerint a várban 142 fős őrség állomásozott. A település 1554-es összeírása szerint három utcában (Szent János, Német és Piac utca) összesen 37 adózó háza volt. 1565-ben 32, 1582-ben 37 házat írtak össze. Az első nagyobb kár 1603-ban érte a falut, amikor keresztény seregek felgyújtották a várat. Az igazi pusztulás azonban csak a 17. század második felének nagy háborúi idején indult meg. 1662-ben, 1664-ben a keresztény seregek felgyújtották, 1680-ban pedig fel is robbantották a várat. A vár és település csak 1686-ban szabadult fel a török uralom alól ( Gerő 1999: 111–113.). A falu túlélte a háborúkat; 1687-ben és 1696-ban is összeírták. A falu keleti részén álló régi nagyméretű plébániatemplom tető nélkül álló romjait 1721ben és 1733-ban is leírták, sőt maradványai még 1838-ban is láthatóak voltak ( K. Németh 2011: 153.). A vár romjain 1772-ben Klimó György püspök kezdte meg egy új templom építését, amelyet 1779-ben szenteltek fel, majd 1822-ben a templomhoz egy tornyot is építettek a várfalak felhasználásával, ám ez a torony 1890-ben megrokkant, és ezért lebontották, helyére pedig felépítették a ma álló tornyot ( Várszegi 1991: 17.). A templomépítéssel párhuzamosan 1776-ban megkezdték az új plébániaház építését, amelyhez a régi vár romjait használták fel. 1821-ben fejeződtek be a plébániaház munkálatai, 1838-ban Horváth János egykori szászi plébános a pécsi püspök titkárának írott levelében leírta a vár akkor még látható maradványait: ezek négyszög alakban 40×40 öles területet fogtak körül, és nyolc kerek toronnyal voltak ellátva ( Gerő 1999: 113.). 1 Nagylucsei Orbán, Mátyás király későbbi kincstartója, kincstári karrierjét Ernuszt Zsigmond apjának, Ernuszt János kincstartó familiárisaként kezdte. Ernuszt Zsigmonddal később is szoros kapcsolatot tartott fenn, így többek között elnyerte a pécsi préposti címet is. A szászvárról kötött 1476-os szerződés értelmében a várnagyi jövedelmek mellett további 200 forintot húzott a váruradalom bevételeiből. (MNL OL DL 17784). Itt szeretném megköszönni lektoromnak, Fedeles Tamásnak, hogy felhívta figyelmemet Nagylucsei Orbán szerepére a szászvári vár történetében.
