Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 322 Melléklet: avar mitológia Ismert, hogy a honfoglaló magyar törzsek nem voltak vérrokonságban egymással ( Szűcs 1992: 145.). Ugorok keveredtek türkökkel és irániakkal. Politikai szövetségük mégis elfogadta a vezető törzs nevét ( Megyer ) ( Németh Gy 1930: 276–277., Szűcs 1992: 122.), eredetmítoszát ( Csodaszarvas ), 70 és közös identitástudatuk formálódott ( Szűcs 1992: 116–125.). 71 Hasonló lehetett a helyzet az avarok esetében. 72 Az avar anyagi kultúra egységesülő tárgyain látható ábrák mutatják, hogy a 8. századra közös mitológiájuk és identitásuk alakult ki ( Pohl 1998: 19.). Az avar hitvilágot és vallási szokásokat a 9. század folyamán a kereszténység kezdte háttérbe szorítani. Elveszett mitológiájuk kutatása mégis fontos lehet a késő avar etnicitás leírásakor, még akkor is, ha nem csak a korabeli identitás volt flexibilis, hanem a múlt mindenkori megítélése is változó, és nem csupán az etnikum létrejötte, de az azt alátámasztó eredetmitológia is egyaránt korabeli konstrukció. 73 Az avar mitológia lenne számunkra a Traditionskern egy töredékesen elérhető része, ami az etnikum belső jellegére is utalna. 74 Az etnicitás kérdésének középpontba kerülésével tehát a hozzá kapcsolható mitológiai részletek is felértékelődnek. A következőkben nem annyira néprajzi szempontok, hagyományok, szokások és sírok alapján vizsgálom az avar hitvilágot, hanem az ábrázolásokban rejlő mitológia megörződött elemeit keresem. Elhagyva a 6–7. századi vegyes etnicitású és vallású időszakot, elsősorban a 7. század végére és főleg a 8. századra koncentrálok. Ekkorra a hitvilágból már jórészt eltűntek vagy beolvadtak a helyi késő antik és germán elemek; a Martinovka-típusú maszkok utódai leginkább már csak a csörgőkön láthatók, és a szinkretizmus, valamint az antikvitásból fennmaradt kereszténység emlékei is visszaszorultak ( Vida 2002: 186.). A legújabb kutatások szerint a 8. századra datált nagyszentmiklósi kincsen látható jelképek és feliratok, valamint a karoling források alapján ( inlitteratis clreicis ) a 9. 70 Törzsek összeolvadásakor az egyik kiemelkedik és beolvasztja a többit ( Mühlmann 1985: 26., Pohl 1988: 219., Pohl 1998: 17.). Mindez nem jelent meghasonlást, mivel a kollektív emlékezet csak a közelmúlt történéseinek közvetlenül megtapasztalt információival és a távoli múlt mítoszával rendelkezik, a kettő között pedig hiányos a tudás ( floating gap : „sodró hasadék” – Assmann 2004, Bollók 2006: 267.). 71 A csoportot összetartó közös eredet csak mítosz, a wenskusi öröklődő hagyomány ( Traditionskern – Chadwick 1912, Wenskus 1961, Pohl 1998: 16.) ebben az esetben már csak a fő törzs hagyománya. 72 Agathias Scholasticus ( V: 25 4-6) írt a legyőzött utigurokról és kutrigurokról, akik más népeket szolgáltak és kénytelenek voltak felvenni uraik nevét (., Szádeczky-Kardoss 1992: 27., 227.) – valószínűleg az avarokét. 73 Míg a mitológiai ábrázolásokat sejtető tárgyi leletek egy jó része az általunk vizsgálni kívánt, egységesülés felé tartó késő avar időszakból származik, addig a hiedelemvilágra utaló írott források főleg a kora avar időszakról szólnak. 74 Nem elfelejtve azt a tényt, hogy az európai avar kultúra a Kárpát-medencében alakult ki, az avarok „ősi törzsét” a korabeli források segítségével keleten kereshetjük ( hunok : Theophylactus I: 4,6–6,6., 8,2–7, türkök : Corippus In laudem Iustini III: 390–394., Menander : 452,6–21., Georgius Pisida Bellum Avaricum: 16–21.). (Szádeczky-Kardoss 1992: 26., 35., 53., 63.178.) Ezek szerint az avar ( szkíta ) főpap ( Bookolabras ) is ahhoz a néphez akart menekülni, ahonnan az általa képviselt hitvilág származik, vagyis hitrokonaihoz.
