Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
Az avarok meghatározása és mitológiája 309 csak egy pillanatot mutat az életen át tartó integrációs vagy asszimilációs folyamatból. Nem tudhatjuk, hogy ki milyen tudatosan viselte az identitásjelzőnek vélt tárgyakat például az avar korban. 21 A Keszthely-kultúra (6–7. század) korongfibuláiról való vita jól mutatja ezt. Állíthatjuk, hogy keresztények hordták, mert ezek zarándok tárgyak ( Daim 2002: 119.) és a görcsönydobokai darab hátoldalára két keresztet is rákarcoltak ( Tóth 2013: 203–204.). Másrészt az is állítható, hogy nem keresztény jelként viselték őket, mert pogány rítusú sírokból is kerültek elő hasonló darabok ( Tomka 2002, Vaday 2013: 3.) és a keresztény szimbólumok inkább csak viseleti divatot tükröznek ( Szőke 1998: 260.). Érdemesebb azonban az egyén helyett a közösség (temető, telep) identitását vizsgálni, vagyis leletegyüttesek és szokások összessége segítségével etnikumot keresni ( Pohl 1998: 21.). Az etnicitás eredete Anthony Smith szerint a sumereknél és egyiptomiaknál már a Kr. e. 3. évezredben megjelent az etnikai identitástudat ( Smith 1986: 47–68.). Nála és Ernest Gellnernél a nemzettudat és a hozzá kapcsolódó nacionalizmus viszont csak az iparosodás következménye ( Smith 1986: 6., Gellner 1983: 55–56.). 22 Colin és gótnak is tartották, végül római hivatalnok majd Itália királya lett ( Pohl 1998: 17.). Odoaker példája hasonlít a békebeli római etnikai türelem termékéhez, amikor egy embernek több identitása is lehetett ( Geary 2002, Mersdorf 2006: 293.). Az egyén szintjén jelentkező etnikai mimikrit már Ian Hodder is felvetette: célorientált etnicitás ( Hodder 1982: 104.). Ezt finomabban kifejezve asszertív (elfogadó/alkalmazkodó/uniformizáló) hozzáállásnak is nevezhetjük, ami az emblematikus tárgyak régészeti feltételezésének az alapja ( Curta 2007: 171–172.). Az egyén etnikai „változékonyságát” Frederik Barth instrumentális elmélete is megfogalmazta ( Barth 1969), de szerinte az egyén saját múltja és belső kulturális alapjai akkor sem változnak ( Jones 1997, Kovács 2006: 285.), a teljes asszimilációhoz tehát legalább két nemzedék kell. Ennek ellenére a népvándorlás kori keleti nomádok közti „etnikai” kötődés volt a legváltozékonyabb (Mauricius Strategikon XI: 2,22–23.): „ Erősen kedvüket szegi a szökevények elpártolása is, mert minthogy állhatatlan természetűek, haszonlesők és sok törzsből tevődtek össze, nincsenek tekintettel rokonokra és egymás közti egyetértésre. Ha egyesek megkezdik az átpártolást, és szíves fogadtatásban részesülnek, egész tömeg követi azokat” ( Szádeczky-Kardoss 1992: 83.). Elgondolkodtató még a következő forráshely is: „... elvesztettük reményünket, hogy feldúlhatjuk a városotokat. Körültekintéssel úgy határoztunk, hogy inkább nálatok van kilátásunk a megmenekülésre” ( Miracula Sancti Demeteri I: 14, 136., Szádeczky-Kardoss 1992: 115.). Hasonló jelenségek megfogalmazása másutt is feltűnik az avarokkal kapcsolatban: Theophylactus VII: 7,1–8., 8,6., 8,16–17., Nicephorus Xanthopulus XVIII: 300., Miracula Sancti Demetrii I: 136, 143, 157, 159., Miracula Sancti Demetrii II: 5., 284–288., Plotinus Thesaloniciensis: 11., Theophanes: 6094, 6171., Theodorus Syncellus XXXVI 313., Fredegar IV 72., Nicephorus Patriarcha 33,, Szádeczky-Kardoss 1992: 107–108., 115., 117., 119., 138–139., 205., 212., 218–220. 21 Az identitás függ a nemtől, életkortól, vallástól és etnicitástól ( Hodder 1986, Curta 2006: 93.) 22 A modern nemzetfogalom kialakítását leginkáb Johann Gottfried Herder munkásságához szokás kötni. A nacionaliata eszmék mesterséges modern eredetére a zulu eredettudat jó példa: A. T. Bryan t (1929) bibliai párhuzamok alapján alkotta meg a 19. század végén, és mára öntudatosan
