Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Kovaliczky Gergely: Sopianae első periódusa
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 250 többé-kevésbé ép firmamécses, és egy egygombos, erősprofilú fibula ( Patek 1942 : 24 . ) került elő, mely a 2. század első felétől jelent meg a tartományban. Az égésréteg a fentiek alapján nagy valószínűséggel a markomann háborúk 169-es pusztításához köthető. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy az első periódus az 1. század végétől 169–170-ig tartott. Összefoglalás Bennszülött előzménnyel a római-kori település, úgy tűnik, nem rendelkezett. Erre utal a késő vaskori hagyományokat tükröző építmények (például a két-oszlophelyes gödörházak) és leletanyag teljes hiánya. A legközelebbi ismert, késő vaskori előzményekkel rendelkező, és a római hódítást követően is létező település Sopianaetől keletre, a mai Hőerőmű közelében volt, mint azt az ott feltárt birituális temető tanúsítja ( Maráz 2013 : 88 – 91 .): a temetkezésekben előkerült kora császárkori leletanyag és Nerva érem alapján a Hőerőmű melletti település és a hozzá tartozó temető az 1. század végén, Sopianae 1. periódusának kezdeti időszakával párhuzamosan is létezett. A hódítást megelőzően a térség központja a Jakab-hegyi oppidum volt ( Maráz 2013: 86–87.), melyet – feltehetően erődített volta miatt – az 1. századra már kiürítettek, és csak a 160-as évek második felében, a markomann háborúk vészterhes időszakában használtak újra mentsvárként ( Bertók – Gáti 2014: 123.). A település kialakulásában a közlekedés-földrajzi pozíció 15 és a határtól való távolság alapvető fontossággal bírt. A leletanyag elemzése alapján a település létrejötte ös zszefüggésben van a hadsereg Dunához történő felvonulásával, és Lugio (Dunaszekcső) illetve Altinum (Kölked) castellum ok Flavius-kori felépülésével, illetve a terület stratégiai felértékelődésével a jazig szarmaták dél-alföldi megjelenése és a dák királyság újbóli megerősödése miatt. Az észak-itáliai importanyag hiánya Sopianaeban, és megléte Lugio ban ( Mócsy – Fitz 1990 : 191 . ), illetve a Lugio felé vezető út mentén (vasasi temető: Fülep 1958: 107.) arra utal, hogy a térségben előkerült Pó-vidéki áru az itt megjelenő haderőhöz közvetlenül köthető, és nem a hadsereghez kapcsolódó kereskedelem révén került ide. Ez egyszersmind azt is jelzi, hogy a távolsági kereskedelmi kapcsolatok csak a hadsereg megjelenését követően, pár évtizedes késéssel alakultak ki. A feltárt jelenségek alapján a település életében az ipar komoly szereppel bírt: a fazekasság esetében pecsételt kerámiaedények és firmamécsesek előállítására van bizonyítékunk, míg a hevítőkemencék a bronzipar jelenlétre utalnak. A hadsereg tartós megjelenése, illetve a szomszédban zajló háborúk miatti csapatmozgások okozta ellátási igényt a Flavius-korban a 15 A közlekedés-földrajzi helyzethez részletesen lásd: Tóth 2006 : 58 – 60 .
