Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 168 sú leletek megjelenése veti fel a legtöbb kérdést. Noha a korai Vinča telepek Duna jobb parti megjelenése, illetve az újabb radiokarbon adatok világosan jelzik, hogy az önálló késő Starčevo települések és a Vinča A időszak teljes egykorúsága abban a formában, ahogyan azt korábban feltételezték nem képzelhető el, mindazonáltal Versend és Tolna-Mözs példája alapján látszik, hogy létezhettek olyan települések, esetleg egyes háztartások, ahol a késői Starčevo kerámiaipar hagyománya erősebben megőrződhetett akár a Vinča A időszak második feléig is. Az abszolút kronológiai vizsgálatok talán egyik legmeglepőbb eredménye, hogy a (Sopot-) Ražište típus már a Vinča A1a periódusban biztosan jelen van a Dél-Baranyai-dombság területén, és így valószínűleg attól délre is számolhatunk vele ebben az időszakban. Bár a Sopot IA-B időszak és a korai Vinča kultúra lehetséges egykorúsága, főként régebbi, individuális radiokarbon adatok alapján, már korábban is felmerült ( Kramberger 2014: 364–365., Burić 2015: 152.), ezt most rövid életű mintákon, nagy sorozatban elvégzett AMS vizsgálatok statisztikai modellezése alapján sikerült alátámasztani ( Jakucs et al. 2016: 267–336.). Fontos kérdéseket vet fel, hogy a Vinča és Ražište kerámiastílusok a korábban feltételezett lineárisan fejlődő jelenségek helyett egymás mellett élő tradícióknak bizonyultak mindkét megvizsgált lelőhelyen. Bár a leletek első közlése ( Jakucs – Voicsek 2015: 13–54.) óta lezajlott vizsgálataink során Szederkény–Kukorica-dűlő keleti településrészének néhány leletegyüttese esetében megfigyeltük, hogy a túlnyomó többségében jellegzetes Vinča stílusú kerámiával együtt megjelentek olyan töredékek is, amelyek formája vagy díszítése alapján a Ražište típussal hozhatóak összefüggésbe, azonban mostanáig ezek kivételes eseteknek bizonyultak. Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy a két kerámiastílus mikroregionálisan és a tágabban értelmezett település szintjén egyaránt keveredést mutat, párhuzamosan létezik, de épületcsoport, illetve háztartás szintjén ez csak szórványos esetekben figyelhető meg, ami a korszak társadalmi viszonyainak eddig ismeretlen fokú komplexitását sejteti. A fentiek alapján megerősítve látjuk azt a korábbi megállapításunkat is ( Jakucs – Voicsek 2015: 47.), hogy a Ražište-típusú leletanyag nem annyira a Sopot, hanem sokkal inkább a korai Vinča kultúra lokális fáciesének tartható, amely a klasszikus Sopot kultúra előfutára lehetett a Drávától délre és a Délkelet-Dunántúlon egyaránt. Mindazonáltal a régió neolitikus településeinek a Vinča A3 időszak utáni életével, illetve a Ražište-típus ezt követő fejlődésével kapcsolatban egyelőre nem tudunk világos képet alkotni, ugyanis a Vinča B időszak elejével (B1a-B1b; Schier 1996 alapján; 5170–5090 cal BC, 95% valószínűséggel, 5160–5110 cal BC 68% valószínűséggel, Tasić et al. 2016: Tab. 8.) biztosan egykorú kerámia leletanyagot még nem sikerült azonosítani a Dél-Baranyai-dombság területén. Amint láttuk, Szederkényben és Versenden is a települési aktivitás még ezt megelőzően véget ért. A rendelkezésre álló adatok alapján legkésőbb a Vinča B
