Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Kr. e. 6 . évezred második felének új kutatási eredményei... 147 Versend keleti épületcsoportjára jellemző. A külső edényfelszín színe általában a barna különféle árnyalatait mutatja, de gyakran találunk barna-fekete foltos darabokat is. Gyakori a fekete reduktív égetési maggal rendelkező („szendvics szerkezetű”) kerámia. A durvakerámia edények formái között megtaláljuk a gömbös testű, erősen behajló peremű típusokat (11. ábra/ 2; 16. ábra/ 14), de gyakoribbak a szélesebb peremátmérőjű, tömzsi, hordó formájú (11. ábra/ 1, 3; 14. ábra/ 12; 16. ábra/ 1), és a lekerekített kettős kónikus testű formák (10. ábra/ 8, 9, 10). Nagyon gyakoriak az amphora típusú nyakas edények (11. ábra/ 5, 6; 14. ábra/ 9; 15. ábra/ 1, 2, 7; 16. ábra/ 8, 15). A tárolóedények oldalán előfordul a folyatott vagy mázolt barbotin díszítés, függőlegesen vagy ívelten felvitt változatban (11. ábra/ 4; 14. ábra/ 12). Jelenlétük Szederkényben főként a keleti és középső épületcsoport, Versenden a keleti településrész épületeinek esetében számottevő. Az ujjal behúzott, vízszintes vagy diagonális irányú, az edényfelszínbe mélyedő széles kannelúra is előfordul mindkét lelőhelyen (10. ábra/ 10; 14. ábra/ 7; 16. ábra/ 1). Kizárólag Versend–Gilencsa keleti településrészének bizonyos épületeihez köthető jelenségekből került elő néhány nagyméretű tárolóedény töredéke, amelyeken fröcskölt, illetve rátett barbotin díszítés volt megfigyelhető (14. ábra/ 6, 8, 9). A mázolt (vagy folyatott) barbotin, bár kétségkívül a korai neolitikus kerámiaművesség hagyománya ( Kalicz 1993 : 88 ., Oross 2007 : 545 . ), a formatív és korai VK, valamint a korai Vinča kultúra körében is előfordul ( Kalicz 1993: Fig. 33. 1–3., 6–7., Fig. 34. 1–2., 5–9.,11.,14., etc; Bánffy 2004: Fig. 98.3., Lazarovici 1981: 177–178., Schier 1996: Fig. 5.). A fröcskölt barbotinos díszítést azonban kizárólag a Körös- és a Starčevo-kultúrák leletanyagából ismerjük ( Oross 2007 : 543 – 544 ., Kalicz 1990). Mivel a Versenden előkerült töredékek formai és technológiai szempontból (szerves anyaggal soványított, vastag profilált aljú gömbös edények) is a korai neolitikus kerámiaművességgel hozhatók közvetlen összefüggésbe, ezek megjelenése a lelőhelyen számos további kérdést is felvet (lásd alább). Az edényperem függőleges benyomkodása is főként Versenden gyakori (14. ábra/ 12). Ez az eljárás szintén a Körös- és a Starčevo-kultúra körében általános jelenség ( Kalicz 1990: Taf. 18. 1–2., Taf. 19. 1–5., 9.,10., etc., Oross 2007: 548., Fig. 27.42., 1–4., etc.), míg a középső neolitikumban, a korai Vinča kultúra és korai VK leletanyagában már csak szórványosan fordul elő. Kivételt jelent a Dél-Dunántúlon Tolna–Mözs ( Marton – Oross 2012: Abb. 6. 8–11., Abb 10.), illetve a Tisza-Maros szögében Maroslele–Pana ( Paluch 2011: Abb. 43. 1–2, Abb. 47. 5, Abb. 56. 1–5, etc.), ahol Versendhez hasonlóan nagyobb számban találunk ilyen töredékeket. Ezzel szemben, a tárolóedények pereme alatt körbefutó ujj- vagy körömbenyomkodás igen nagy számban fordul elő Szederkényben és Versenden egyaránt (10. ábra/ 8, 9, 10; 11. ábra/ 1–3; 14. ábra/ 7; 16. ábra/ 1, 14). A perem alatti ujjbenyomkodás megjelenése és elterjedése egyértelműen a középső neo-
