Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Tolnay Dolly – Darányi Nikoletta: Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében
Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében 125 A Festuca valesiaca átlagos borítása a természetes gyepben 51%, a 2005ben felszántott gyepben 27,8%, míg a 2010-ben felszántott gyepben mindössze 6,7% (5. ábra). Az egyéb fűfélék átlagos borítása a természetközeli gyepben a legalacsonyabb, viszont itt a borítást szinte kizárólag az Elymus hispidus és a Koeleria cristata adja. A beszántott gyepekben a Festuca valesiaca kis borítása mellett nagyobb szerephez jutnak az egyéb fűfélék, amelyek túlnyomórészt kifejezetten zavarásjelző növények (pl. Arrhenatherum elatius , Dactylis glomerata , Elymus repens ). A természetközeli gyepben készített felvételekben összesen öt védett fajt találtunk; a védett növények kvadrátonkénti átlagos fajszáma 2,6 volt. A 2005ben felszántott gyepből összesen négy védett növényfaj került elő; a védett fajok kvadrátonkénti átlagos száma 1,6 volt. A 2010-ben beszántott gyepben védett fajt nem találtunk. A természetközeli gyepben négy szignifikáns (p<0,05) differenciális fajt azonosítottunk (1. táblázat), míg a 2005-ben felszántott gyepben hét differenciális fajt találtunk. Mindkét gyep esetében a differenciális fajok egy része egyértelműen természetességre, néhány faj elszaporodása azonban zavarásra is utalhat (például Eryngium campestre , Bothriochloa ischaemum ). A 2010-ben 5. ábra: A Festuca valesiaca és az egyéb fűfélék borítása a természetközeli (T), a 2005-ben beszántott (B05), és a 2010-ben beszántott (B10) gyepek esetében
