Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gerner Zsuzsanna: Memoriae causa - emlékül: Szövegszerkesztés, témaválasztás és normaorientáltság a 18-19. század fordulójáról származó két emlékkönyvben
Memoriae causa - emlékül 163 {ewig) és az ,állandó1 (stet) jelzők, valamint a ,mindig1 (immer) és állandóan1 (stets) határozószók. Utóbbiakat Steinkopf hölgyismerősei használják a leggyakrabban, akik nyilván tisztában voltak a katonasors kiszámíthatatlanságával. Melléknevek predikativ szószerkezetekben is előfordulnak, általában a sein és a bleiben igékkel. A létigén (sein) és a ,maradni1 (bleiben) igén túl négy további ige fordul elő a szövegekben viszonylag gyakran: ,élni‘ (leben) Ziegler emlékkönyvében, míg ,meghalni1 (sterben), , emlékezni1 (gedenken) és ,elfelejteni1 (vergessen) Steinkopf albumában. 4. 2. A bejegyzők normaorientáltsága Már az emlékkönyvek első, felületes átolvasásakor is szembeötlő a különbség a férfiak és a nők között a német írott nyelvi norma követésében, amely nyelvi norma az emlékkönyvek keletkezésekor Adelung műveiben15 explizit le volt fektetve. Johann Christoph Adelung szerint minden nyelv írásakor a legfontosabb szabály, amit követni kell: úgy írj, ahogy beszélsz.16 Aztán némileg pontosítja ezt az alapszabályt, amennyiben a legjobb kiejtést is definiálja, mely szerinte Felső-Szászországban, Meißen környékén hallható, a felnémet (Hochdeutsch) nyelvjárás szülőföldjén, de ott sem a széles néprétegek körében, hanem a felsőbb néprétegekben, finomabb társaságokban (Adelung J. C. 1781:582.). Kérdés, hogy Adelung maximáját „Schreib wie du sprichst” és a többi, ennek az alapelvnek látszólag alárendelt, de azt minden esetben kiegészítő, pontosító helyesírási elvet, illetőleg az Adelung által leírt helyesírási szabályokat és normát ismerték-e egyáltalán a kortársak, elfogadták-e, és főleg betartották-e azokat. 4. 2. 1. A külön- és egybeírás szabályai A külön- és egybeírás esetében a szöveg írójának (és olvasójának is) a fonográfikus információk mellett szemantikai ismereteire, pontosabban lexikai tudására is támaszkodnia kell (Nübling D. 2006. 171.). Adelung szerint nem mindegy, hogy egy adott szót összetett szónak tekintünk, vagy nem, ugyanakkor utal arra, hogy ennek eldöntése nem minden esetben problémamentes (Adelung J. C. 1781: 393.). Művének második részében azt írja az összetett szavak helyesírásáról, hogy azokat általában egy szóként kell leírni. Csak néhány esetben megengedett a régi, azaz a kötőjeles írásmód megtartása, amennyiben az a szó jelentését transzparensebbé teszi.17 A képzett szavak írására vonatkozóan Adelung helyesírási szabálykönyve nem tartalmaz instrukciókat, nyilván azért, mert egyértelműnek tekinti az affixumok egybeírását a szótővel.18 ti Lásd Adelung. J. C. 1781, 1785-86, 1793/1796/1798/1801 ti „erstefs] Grundgesetz für die Schrift aller Sprachen: schreib wie du sprichst [...] der allgemeinen besten Aussprache gemäß, mit Beachtung der erweislichen nächsten Abstammung oder des allgemeinen Gebrauches, und wo diese nicht hinreichen, der Analogie.” In: Adelung J. C. 1781: 577ff 12 „Ein jedes zusammen gesetztes Wort wird jetzt als einiges Wort geschrieben [...] Nur in einigen Fällen behält man um der Verständlichkeit und Deutlichkeit willen; die ehemalige Art, solche Wörter durch das Bindezeichen zu verbinden, billig bey.”In: Adelung J. C. 1781: 620. IS Példák találhatók a főnevek képzéséről szóló szakaszban, lásd Adelung J. C. 1781: 1 OOff
