Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Kovaliczky Gergely: Régészeti feltárások Pécs, Sopianae téren. Összefoglaló jelentés
Régészeti feltárások Pécs, Sopianae téren 85 Összefoglalás A feltárt jelenségek és a jellegzetes leletanyag előzetes elemzése alapján a Sopianae téren végzett feltárások jól párhuzamba állíthatók a tértől nyugatra, a Jókai utca- Rákóczi út saroktelken végzett feltárásokon megfigyeltekkel (Tóth 2010), illetve illeszkednek Pécs római korának a legújabb régészeti feltárások alapján felvázolt történetébe (Gáti et al. 2013). A téren az 1. század utolsó harmadában talpgerendás szerkezetű épületek és egy veremház épült. Az épületek funkciója nem állapítható meg, de nem kizárt, hogy lakóépületek voltak. A terület déli részén a 2. század első felében egy fémmegmunkálással és fazekassággal foglalkozó ipar negyed létesült, melyet szükségszerűen megelőzött a könnyűszerkezetes, és ezért igen gyúlékony épületek elbontása. A 168-169-es évekre keltezhető pusztulás - a pusztulásrétegből előkerült tárgyak és a feltárt kemencék alapján - egy működő ipamegyedet érintett. A teljesen elpusztult településrész helyén csak a 2. század végén, a 3. század elején létesült új, immár kőépületekből álló lakónegyed, mely építkezés feltételesen Pannónia, Severus-kori fellendüléséhez köthető. Ennek pusztulását ismét csak háborús esemény, a 260. évi roxolán betörés okozta, mely azonban nem vetett véget teljesen a település életének. A Sopianae téren is megmaradt a kontinuitás, amelyre a 3. periódus maradványai utalnak. A 3. periódust a Sopianae-t tartományi székhellyé változtató építkezési kampány zárta: a szabályos struktúrájú, tervezett utcarendszerrel bíró város a tér északi felére terjedt ki. A korábban beépített déli részen feltehetően a déli városfal közelsége miatt nem létesültek kőépületek, de a leletanyag alapján a tereprendezést követően ezt a területrészt is használták a 4. század folyamán. A terület a 4. periódus alatt is lakónegyed funkcióval bírt. A 4. periódushoz tartozó épületek pusztulására feltehetően az 5. század első felében került sor, mikor a tartományt 430-ban átadták a hunoknak, és a romanizált lakosság túlnyomó része elhagyta azt. Irodalom Brukner, O. 1981: Rimska keramika u Jugoslovenskom delu Provincije Donje Panonije. - Beograd. 194. p. Farkas E. - Kőhegyi M. 2002: A személyi és pellérdi éremlelet (Adalékok Baranya megye római kori történetéhez). - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, (Pécs) 44-45(1999-2000): 71-78. Fülep, F. 1974: Neuere Ausgrabungen in der Römerstadt Sopianae (Pécs). - Régészeti Füzetek (Budapest) 2: 116. FOlep, F. 1984: Sopianae. - Archeológia Hungarica (Budapest) 50: 1-391. Gáti Cs. - Kovaliczky G. - Nagy E. - Tóth I. Zs. 2013: Pécs topográfiája az őskortól az államalapításig. - In: Fedeles T. (szerk.), Pécs topográfiája a kezdetektől a 20. század elejéig. Pécs, pp. 41-66. Iványi, D. 1935: Die pannonische Lampen. - Dissertationes Pannonicae, (Budapest) 2: 2. Kárpáti, G. 2004: The Roman settlement of Sopianae. - In: The autonomous towns of Noricum and Pannónia. Ljubljana, pp. 279-287. Loeschcke, S. 1919: Lampen aus Vindonissa. Zürich, 193. p. Maróti É. 1991: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus kérdés. - Studia Comitatensia (Szentendre) 21: 377-427. Mócsy A. - Fitz J. 1990: Pannónia régészeti kézikönyve. - Budapest. 386 p. Patek, E. 1942: Verbreitung und Herkunft der römischen Fibeltypen von Pannonien. - In: Dissertationes Pannoniae (Budapest) 2: 19. Pozsárkó, Cs. 1992: Beneficiary Altar from Sopianae. - In: Specimina Nova VI 1990 (1992) Pécs, pp. 109-118. Tóth Zs. 2010: Összefoglaló a Rákóczi utca - Jókai út saroktelken végzett 2008-2009. évi régészeti feltárásról. - Pécsi Szemle (Pécs) 2010(2): 8-27.
