Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Kovaliczky Gergely: Régészeti feltárások Pécs, Sopianae téren. Összefoglaló jelentés
80 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) Az ipari jelenségnél korábbiak az épületek. A veremház padlójáról előkerült Vespasianus érmék alapján az 1. század utolsó harmadára keltezhetők a lakóépületek, melyek után a területen ipamegyed létesült. A gyúlékony anyagból épült lakóépületek és tűzveszélyes ipari objektumok (kemencék, öntőműhely) egyidejű egymáshoz való közelségét egyébként is valószínűtlenné teszi, a tűzveszély elkerülésére már ebben a korban is létező szabályozás. Összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy a terület 1. periódusa az 1. század utolsó harmadától 168-169-ig tart. Ehhez a periódushoz a 12/1,2,4,5; 13/1; 14/1; 15/1,2; 17/1,2; 18/1; 25/1 jelenségek és a 47. és 52. épületek tartoznak (10. ábra) A 2. periódus épületeit a terület déli részén a 168-169-re keltezhető pusztulásrétegbe ásták bele. Pontosabb keltezésüket az 51. épület praefurnium-áról előkerült bronzérmék (Iulia Mammea és Probus), illetve az égésréteg tetejéről származó Iulia Domna bronz segíti. A 2. periódusban létesült benefíciarius-szentélyből való és 237-re keltezhető felirat szintén segíti a periodizálást. Az 50. épület alapfalai felett talált a 4. század második felére keltezhető éremleletek, illetve az 51. épület környezetéből előkerült 4. századi érmék alapján a kőépületek a 4. században már nem álltak. A pincés épület a 3. periódus idején már szintén használaton kívül volt. Összefoglalva a fentieket, a 2. periódus építkezéseire a 3. század elején került sor. A periódus végét a megfigyelések és a leletanyag alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, de a 4. századra a 2. periódus épületei már biztosan elpusztultak. A 2. periódushoz a következő épületek tartoznak: 50., 51. és 45. épületek, 49. épület első fázisa, 48. beneficiarius-szentély (11. ábra). A 3. periódushoz a 46. freskós, könnyűszerkezetes ház köthető. Az épület a településen feltárt hasonló szerkezetű épületek alapján a 3. század utolsó harmadára keltezhető. Sopianae egészét érintette az a pusztítás, amely számos, a korábbi periódushoz kapcsolható kőépület pusztulását, és a könnyűszerkezetes épületek létesítését vonta maga után (Tóth 2010: 14., Kárpáti 2004: 282-283., 285., Fülep 1974: 232.). A történeti források és a Pannónia Inferiorban végzett település feltárások párhuzamai alapján ez a pusztítás a 260-as roxolán betöréshez köthető (Mócsy - Fitz 1990: 43.). Ez alapján a 3. periódus kezdete és egyben a 2. periódus vége 260-ra keltezhető, míg vége értelemszerűen a 4. periódus kezdetével esik egybe. Az 51. épület környezetéből előkerült éremleletek alapján nem kizárt, hogy ez az épület (és feltételesen az 50. épület) tovább élt a 3. periódusban is, esetleg átalakított formában, amire az 51. épület falaiba ásott cölöplyukak is utalnak. A 49. épület pusztulása is a 260-as betöréshez köthető. A 3. periódushoz egyértelműen azonban csak a 46. ház sorolható. (12. ábra) A 4. periódus kezdete az egész Sopianaet érintő tervszerű, és a tartományi székhellyé válással összefüggő településrendezési és építkezési kampányhoz kapcsolható, melyre a 3. század végén került sor. A terület északi részén egy kelet-nyugati út létesült. Nem kizárt, hogy a beneficiarius-szentély a 3. periódus alatt is megmaradt, és a 4. periódus alatt is használatban volt, mivel az út északi szélét pont a szentély déli határa adja. A 49. épület második fázisának északi főfala az úttest déli határát jelenti. A szentélytől keletre található 44. épület déli fala szintén az úttesthez igazodik. A terület déli felén már nem létesültek újabb épületek, azonban a területhasználatra bizonyíték a számos itt előkerült érem. Az innen származó II. Valentinianus érem jelzi, hogy a 4. század végén a terület még lakott volt. A 4. periódus vége így egybeesik Sopianae 430 körűire keltezhető hanyatlásával. A periódushoz a 49. ház második fázisa, a 44. épület, a 48. beneficiarius- szentély, és az úttest köthető (13. ábra).
