Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Kovaliczky Gergely: Régészeti feltárások Pécs, Sopianae téren. Összefoglaló jelentés
76 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) 46. ház: Könnyűszerkezetes, terrazzo padlós épület. Falait tegula és sövény alkotta. Pusztulása során a vakolt, falfestménnyel díszített belső felületek több rétegben egymásra omlottak, de helyenként, a felmenő falakon pár deciméteres magasságban in situ megmaradtak.2 A járószintről előkerült egy bronzérme, csont dobókocka, gömb végződésű csont hajtü, és egy bronz ládikaveret. A helyiségtől keletre egy összetört hombár töredékeit rakták le egykor a járószinten, egyfajta ideiglenes padlóként. 47. ház: Földbe mélyített, cölöpszerkezetes, téglalap alaprajzú, kelet-nyugat tájolású épület. Az alapgödör északi és déli oldalán előkerült cölöplyukak utalnak a sövényszerkezetes felmenő falakra. Az alapgödör padlója a külső járószinthez képest 120 centiméterrel mélyebben található. Az épület keleti és nyugati vége a későbbi építkezések miatt nem maradt meg. Átégett padlójáról két Vespasianus (79-81) érme került elő. 48. beneficiarius-szentély: A tér északnyugati sarkában négy sorban lerakott oltárkő-alapzatok kerültek elő. A faragott kövek jórészt in situ kerültek elő, többen megmaradt az oltárkő ólommal történő rögzítésére szolgáló csapolás. A szentélyt keltezése egy 237-re datálható oltárfelirat alapján végezhető el (Pozsárkó 1992: 116. és 7. ábra). 49. épület: Több periódusú épület a terület nyugati oldalán, melyet túlnyomórészt 1972-ben tártak fel. Az első periódust alkotó, kőfalak határolta épület bejárata az északkeleti sarkon volt található, ahol a téglaépítésü falsarokra helyezett faragott szegletkő jelzi a bejárat keleti oldalát. Az épület délkeleti sarka hasonlóképpen téglákból épített. Az épület tűzvész miatt pusztult el, majd ezt követően falait a külső járószintig visszabontották, és helyén egy nagyobb méretű épületet emeltek. 50. épület: A tér délnyugati sarkában előkerült lakóépület északi részének maradványai. Öt, falakkal elválasztott helyiség került feltárásra. Az épület mészkő alapozású, felmenő falai részben mésztufából készültek, vakolat nyomai nem kerültek elő. Az alapfalakat a terület déli felét borító vastag pusztulásrétegbe ásták, így a pusztulásréteg keltezése egyben az épület terminus post quem-jét is adja. Az ÉK-i helyiség nagyjából négyzetes alaprajzú, közepén kelet-nyugat irányú tégla fűtéscsatoma szeli át, mely a tőle nyugatra található ÉNy-i helyiségbe is átmegy. Padlója járó téglával burkolt, a fűtéscsatorna keleti falának áttörése vörös homokkőből készült (8. ábra). A helyiségtől északra apszis található. Az ÉNy-i helyiség nyugati részét egy újkori épület alap fala rombolta. Flasonlóan az ÉK-i helyiséghez, ez is téglapadlóval burkolt, fütéscsatornával fűtött. Északi falán található a terrazzóval burkolt bejárati küszöb. Az épülettől északra a téglával borított járószint utal arra, hogy a lakóépület zöme a délre helyezett fürdőtraktustól északra található. A helyiség délkeleti sarkában terrazzo burkolatú lépcső került elő, mely felett a betöltésből összeégett éremlelet jött elő Valens (364-378) és Gratianus (367-383) császárok érmeivel, attól keletre pedig egy Constantinus (306-337) bronzérme feküdt. A leletek az épület pusztulását követően kerültek a fedő betöltésbe, igy az épület terminus ante quem-jét adják. A déli helyiség nem követi az előbbi két helyiség osztását, nagyobb mértékű feltárását azonban a fedettsége nem tette lehetővé. Az épülettől keletre fekvő fal építésmódja megegyezik az épületével, azonban azzal nem hozható egyértelműen kapcsolatba. Amennyiben összefüggenek, úgy a fűtőfolyosó keleti felét - és egyben az épület keleti főfalát - alkotó falról van szó. 51. épület: Az 50. épülettől keletre, a tér délkeleti sarkában feltárt épület. Nagymértékben pusztult, a falaknak jórészt csak az alja maradt meg. Járószint nem került elő. A nagy kiterjedésű négyes helyiségtől keletre találhatók a feltehetően fürdőtraktusként szolgáló egyes, kettes és hármas helyiségek. A hármas helyiségen kelet-nyugat irányú fűtéscsatoma halad keresztül, melyet az épület nagymértékű pusztulása miatt csak az átégett föld jelez. A fűtéscsatomához a helyiségtől keletre található praefurnium 1 A freskók felszedését 2002-ben Gardánfalviné Kovács Magdolna és Horváth Éva restaurátorok végezték.
