Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
MŰTÁRGY- ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Fertői Miklós: A Janus Pannonius Múzeum 16-17. században készült bútorainak restaurálása
XVI-XVII. SZÁZADBAN KÉSZÜLT BÚTOROK RESTAURÁLÁSA 321 nakkal) megcsiszoltam. Diófával és Arraldit AW 354 típusú facsiszolatot tartalmazó reparír Epoxi öntőgyantával pótoltam a felületi hiányosságokat, a szétnyílt repedéseket, a kitört profílléceket. Konzerváló anyagként Basileum Holzwurm und Pilz-et használtam, amely kombinált vegyszer, megelőző és megszüntető tulajdonságokkal rendelkezik a rovar- és gombakárosítókkal szemben. Mivel a fa anyagának jelentős része az öregedés a rovar- és gombakártevők pusztítása következtében több helyen szivacsos, puha szerkezetűvé vált, a belső felületeket Embaleum LX Hartend-el ecseteltem, ez az anyag keménységét, szilárdságát, stabilitását megnövelte. Ugyan a reneszánsz bútornak egyik sajátos jellemzője, hogy általában nem színezték, nem festették, nem pácolták, hanem a faanyag saját felületkezelt szinét használták, jelen esetben egy világos barna diópácot kellett felvinnem rá, hogy a kittelések, pótlások nyomait egységesítsem az épen maradt felületekkel. Ezután egy újabb csiszolás (400-as szemcseszórású papírral) következett, majd természetes gyantaolaj (Auro 121) alapozást és viaszos (Auro 187) felületkezelést alkalmaztam. Száradás és feldörzsölés után 2%-os politúrral ecseteltem át a felületeket, melyeket König 757 Auspolir End-Finish überollal políroztam. (1-2. ábra). 2. Credenza: származás olasz; 1600 körül; Ltsz.: 66.128., mérete: 137x50x112 cm Az előző szekrény nagyobb változata. Hátul hasáb alakú, elől stilizált oroszlánkörmös lábakon áll. Két állótéglány alakú, keskeny kazettával elválasztott, középen gömbfogantyúval ellátott keretbetétes ajtó. Az ajtók felett 5 fiók, melyből 2 gömbfogantyús, keretbetétes előlapú, az ajtók szélességének megfelelő méretű. 3 db keskeny, fogantyúk nélküli, előlapjuk egy-egy plasztikusan profílozott deszka, mely egyben a fiókok húzására is szolgál. Az oldalai is keretbetétes szerkezetűek. Fedőlapja egy rovátkasorral egybeépített perem, mely levehető. Ez régen vélhetően más formában volt kialakítva, és az is valószínűnek tűnik, hogy korábban a fedőlapra helyezett felépítménye is lehetett. Anyaga: diófa. Állapota: sokkal rosszabb volt az előzőnél, mind szerkezetileg, mind a fa állagát illetően. Erősen lehasznált alkotórészei több helyen elvékonyodtak, átlyukadtak. Óriási rovarpusztítás nyomait viselte. Profillécei a faanyag málló, porladó állapota következtében a felismerhetetlenségig deformálódtak. Az oroszlánkörmös lábak tagozatainak csak sziluettjei látszottak. Belsejét vastag csiriz ragasztóval felvitt többrétegű papír tapéta fedte, mely a faanyag szivacsos málló tulajdonságát takarta, és egyfajta szilárdítást adott. Restaurálási munkáinak fázisai és a felhasznált anyagok is megegyeznek a fent leírtakkal, s ez a székek munkálataira is vonatkozik, a továbbiakban csak a különbségeket fogom említeni. Komoly munkát igényelt a tapéta eltávolítása, ami csak hosszas vizes áztatással és mechanikus módszerekkel (citlingelés, különböző eszközökkel történő kaparások, csiszolások) volt lehetséges. Ezután a faanyag kiszárítását kellett úgy megoldani, hogy további romlás ne keletkezzen. A természetes és ventillációs szellőztetésen kívül etilalkoholos ecsetelést is alkalmaztam. A kis credenzánál eszközölt felületkezelés utolsó fázisát, az überolos polírozást kihagytam, mert ezen a bútorfelületen a rengeteg lyuk, repedés hiánypótlásaival ez nem volt megoldható. (3-4. ábra). 3. Támlásszékek, 6 db: származás olasz; 17. sz; Ltsz.: 66.119.1-6., méret: 66x62x137 cm Hátul hevederrel merevített hasábos lábak, elől gazdagon faragott „S” alakú csigában végződnek. Az első lábakat keresztben kettős „S” alakból összeépített, gazdagon faragott heveder köti össze. Kárpitozott, trapéz alakú az ülőlap és a támla is. Anyaga: diófa.
