Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
MŰTÁRGY- ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Fertői Miklós: A Janus Pannonius Múzeum 16-17. században készült bútorainak restaurálása
318 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) A reneszánsz szekrények és szék-bútorok jellemzői Kaesz Gyula bútorstílusokról írt könyvében így ír: ,Á reneszánsz bútor alapvonása: a forma világossága, a felépítés tisztasága és építészeti formaelemek fokozott alkalmazása. A szekrénybútor (corpus) olyan, mint egy épület, egy kisebbített palazzo, összerakva oszlopokból, párkányokból, mindenféle tagozatból [...] A mozgóbútor alakítása új és változatos. Egyik típus: lábak helyett ferdén álló, kivágott és faragott támasztékkal és ugyanilyen támlával készített deszkaszék [...] a másik típus az egyszerű négylábú szék és a belőle fejlődött bőrülésű és támlájú karosszék-típus, amely komoly és méltóságteljes jellegű, és rajta hosszú idő után először jelenik meg a kárpitosmunka(Kaesz 1972: 96.) Feltétlenül meg kell említenünk azt is, hogy az asztalos mesterségben is jelentős változásoknak lehetünk tanúi. Az asztalosok is szinte művészekké váltak: a díszítő elemeket nemcsak pontosan kellett legyártani és összeépíteni, de a bútorokat ízlésesen, funkcionálisan is meg kellett tervezni. S ezt csak komoly rajztudás, formaismeret, építészeti érzék és technikai ismeretek birtokában lehetett megvalósítani. Alábbiakban a credenzák (credenzone típusú ebédlő, tároló szekrény) és a székek restaurálási, konzerválási munkáit szeretném ismertetni. A bútorok restaurálása2 1. Credenza: származás olasz; az 1600-as évekből; Ltsz.: 66.129 mérete: 88 x 75 x 34 cm. Négy, belső felén hullámosán tagolt lábon áll. Egyajtós, az ajtót esztergált gomb és álló rombusz díszíti. Az ajtó felett gyöngyfüzérszerü faragással díszített, vízszintes, fél- domború profd választja el a fiók részt, melynek húzója szintén esztergályozott gomb. Mellette jobbról, balról és két oldalt is esztergályozott gombok szolgálnak díszítésül. Fedőlapja kiugró. Anyaga tömör diófa. Az ajtók és az oldallapok nem a korszakra jellemző keretbetétes szerkezetűek, a kereteket jelző vonalakat a lapokba mélyítették. Az ajtó és a fiók rombusz formájú díszítő alakzatait rátétekként alakították ki a síklapokon. A fedőlap alatt épületek díszítésére formázó vastag, plasztikusan faragott profilléc fut körbe. Anyaga: diófa. Állapot Felületein vastag szennyeződéseket, számtalan beütődést, kopásokat, penészfoltokat, kitöréseket, rengeteg rovar kirepülő nyílást (szúlyukakat) láthattunk. Szerkezete instabil volt, hiszen az évszázados ragasztó anyaga elöregedett. Tetőlapja három részre széttört, elvetemedett (szakszóval: elkajszult). A fedőlap alatti vastag, faragott profillécekből a bal oldali sarokponton egy tenyérnyi darab kitört, hiányzott. Műhelybe kerülése után a bútor valamennyi felületét 3%-os Sterogenol oldattal fertőtlenítettem, majd a szerkezetét megerősítettem, a szétnyílt csapozásokból eltávolítottam a régi enyvet, és Ponal Express ragasztóval összeragasztottam. Mind a külső, mind a belső felületekről eltávolítottam a szennyeződéseket: először 2%-os NaOH oldattal átmostam, majd ioncserélt vízzel leöblítettem, szárazra töröltem. A nem túl mély, nem túl nagy keresztmetszetű lyukakat színezett Arraldit XW 5184 Finishing pasztával kitteltem, majd a külső bútorfelületet háromszor (80,100,120-as szemcseszórású vász2 Az alábbi, restaurálásra került bútorok adatainak összeállítása a JPM Művészettörténeti Osztálya tárgy-leíró kartonjai alapján készült.
