Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NÉPRAJZ - Kistelegdi István - ifj. Kistelegdi István: Az építészettörténettől az épületenergetikáig. Az egykori pécsi Megyeháza, a mai Modem Magyar Képtár rekonstrukciója és bővítése
302 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) nálta az épületet. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságaként 1970-től működött, majd 2001-től Modem Magyar Képtárként funkcionál az épület. A közelmúlt és a jelen eseményei Eddig a történelem. Most ejtsünk néhány szót a közelmúlt és a jelen eseményeiről. Úgy tűnik, hogy napjaink gondolkodása és tettei őrzik az öreg, közel három évszázados épület történelmében gyakran előforduló lassúságot, vagy mondhatjuk úgy is, a vármegyei nemes atyák „megfontoltságát”. Gondoljuk csak meg, a török kiűzése után jó harminc évvel épül meg a már akkor is szűkre szabott vármegyeháza barokk főépülete, majd száz év elteltével bízzák meg Piacsek József építészt a bővítés és átalakítás terveinek elkészítésével, s rá ötven évvel épült csak meg a százötven éve áhított, kibővített Megyeháza. Világosítsuk meg továbbá a megyeházán uralkodó, haladónak éppen nem mondható szellemiséget azzal, hogy még 1895-ben is az egész épületben gyertyával világítottak, mikor is a városban már gáz- és villanyvilágítás létezett. S még mondják azt, hogy a történelem nem ismétli önmagát: a közelmúlt majd harminc éve alatt sem siették el dolgukat a megye és az ország kompetens atyái. 1978-ban született a gondolat a funkcióváltásra, Modem Magyar Képtár létrehozására, s már 1985-ben készültek is tervek a kitűnő művészházaspár közreműködésével (Vámagy Péter építész és Uherkovich Ágnes belsőépítész), de anyagi okokból nem valósultak meg. A múzeum létrehozását, szükségességét és jelentősségét a következő sorokban próbálom érzékeltetni. A Janus Pannonius Múzeum 20. századi gyűjteménye a magyar képzőművészet nemzetközileg számon tartott kincsestára. Festészeti, grafikai és szobrászati anyaga a magyar kultúrtörténet pótolhatatlan része. A korszak legjelentősebb vidéki kollekciója, melynek egyes fejezetei országos vonatkozásban is csak itt találhatók meg a maguk teljességében, összefüggéseiben. A 13000 darabos gyűjtemény több milliárdos érték. A modern magyar kultúra európai irányultságának dokumentálása mellett a nemzeti értékek egyetemes jellegét is bizonyítják a müvek, melyek eddig méltatlan helyen és körülmények között voltak elhelyezve, hiszen a közönség számára nem voltak láthatóak, és a fűtetlen, műtárgyvédelmi szempontból nem megfelelő raktárakban állaguk menthetetlenül romlott. Nemcsak a kortárs gyűjteményi anyag, hanem a klasszikus avantgárd, valamint a 18-19. századi történeti festmény- és grafikai gyűjtemény túlnyomó többsége is itt őrződött (Munkácsy, Benczúr, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai, Gulácsy, Egry, Szőnyi, valamint Victor Vasarely műveinek állandó kiállításon nem szereplő kollekciói). Rendkívül fontos, sürgető feladat volt e hatalmas érték biztonságos elhelyezését, valamint válogatott részének bemutatását megoldani. A közel 170 000 lakosú Pécs, a kultúra városaként évről évre százezreket vonz külföldről és országhatáron belülről is. E regionális vonzás- centrum egyik legfőbb erejét a pécsi képzőművészeti kiállítások adják.
