Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NÉPRAJZ - KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZET - Kovács Orsolya: Az 1906-os milánói kiállításra készült váza a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményében
Az 1906-OS MILÁNÓI KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜLT VÁZA 295 Magyarország a szépérzék feltámasztásának két tényezőjét fejlesztette ki: az állam által támogatott művészeti intézményeket s a népi művészet ügyes felhasználását... Tekintettel vannak a népi művészetre. És ez a célja, a kútfeje, a forrása minden megújhodásnak.” Ami a Zsolnay gyár részvételét illeti, az immár Zsolnay Miklós (1857-1922) által vezetett gyár a művészi megújulás eszközét az építészeti kerámiában látta. A hall imént felsorolt, az összképet döntően alakitó elemei mellett erre utal az a tény, hogy ugyanakkor a gyár önálló standján néhány plasztikától eltekintve a gyár szecessziós dísztárgyai jellemzően inkább az eozin technika lehetőségeit aknázták ki, és nem a formai újításokkal hatottak. Erre a körülményre reagál a kritikus, amikor a technika eredetiségét hangsúlyozza: ,y4 keramikában Zsolnai (sic) pécsi gyára diadalmaskodik. Az ő fémzománcos vázái, ha nem teljesen csodálatosak is formában, színöltöztetésük oly érdekes, mely ezeket a modern keramika legfontosabb műdarabjai közé sorozza.” Zsolnay Miklósról tudjuk, hogy már az 1887-88-as közel-keleti utazása során szerzett tapasztalataiból azt a következtetést vonta le, hogy igazi előrelépést az építészeti kerámia terén tehet a gyár. Zsolnay Vilmos halálát követően érthető módon megszűnt a közvetlen inspiráció is, amely a folytonos kísérletezés eredményeként a művészi kerámiák folyamatos megújulásában nyilvánult meg. Legalább ennyire nyomós érvnek kell azonban tekintenünk azt a körülményt, hogy 1906-ra érezhetően csökkent az iparművészeti tárgyak iránti felfokozott érdeklődés és az ebből fakadó vásárlói igény, amely az 1900-as párizsi világkiállítás időszakára még jellemző volt. 3. ábra: Eozin burkolat és eozinlapokkal borított kandalló a milánói kiállításról, Maróti Géza terve. (Magyar Iparművészet IX. 1906. 108. p. 191. kép, archív felvétel)
