Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Pásztor Andrea: A pécsi Pius Kollégium kertjének története
A pécsi Pius Kollégium kertjének története 241 A 20. század második felében történt fejlesztések révén a díszparkból több részből álló botanikus kert vált. Nézzük, melyek voltak ennek az útnak a főbb állomásai.22 Az első évet követően egy bemutató parcellát létesítettek a növényház előtt, amelyben honosítás előtt álló ipari-mezőgazdasági növényeket mutattak be a hallgatóknak. 1952-ben 3300 m2 területen irtás után rendszertani kertet telepítettek. Mivel teljes rendszer bemutatására a kis terület miatt nem volt lehetőség, a fejlődéstörténetileg és gyakorlati szempontból fontos növények bemutatására törekedtek. A kert közepén egy nagyobb betonmedencét építettek, ahová a Pécs környéki állóvizek növényeit telepítették be. A medence körüli elárasztható területre a környék mocsári, lápi növényeit ültették. A rendszertani kert növényanyaga 1953 tavaszán elérte a 600 fajtát, de csak 1968-ig állhatott, mert a helyén kezdték el ásni az egy év múlva már felépült „C” épület alapjait. A Pius díszparkjának botanikuskertté fejlesztéséhez szegedi és budapesti botanikus kertekből kaptak magvakat. Főleg Tihanyi Jenő több éves gyűjtőmunkájának köszönhetően az arborétumba és a bemutató parcellákra több száz Pécs környéki növényfajt sikerült beültetni. 1953-ban a hazai botanikus kerteken kívül már 10 külföldi botanikus kerttel cseréltek magokat. A parkból lett arborétumban főleg a jezsuiták által telepített tűlevelű faállomány tűnt ki, nemcsak mennyiségével, hanem olyan különleges példányaival, mint a két fiatal páfrányfenyő, a rézsűk oldalait borító törpefenyők és az a mamutfenyő, amit már a Pedagógiai Főiskola kapott ajándékba. A park legkorábban, már az 1910-es években kialakított része a ma is jellegzetes, több fajtát felvonultató hársfasor. A lomblevelű fák között már az ötvenes években sok nyír- és díszalmafa volt, cserjék tekintetében pedig a pünkösdi rózsák és a mecseki részben a bánáti bazsarózsák tűntek ki virágaikkal. Az üvegházak párás klímáját leginkább a szukkulensek (kaktuszok és pozsgások) sínylették meg, ezért 1952-ben hulladék anyagokból házilag építettek egy kisebb, 9 x 2,5 méteres szukkulens házat. A trópusi és szubtrópusi növények a pálmák kivételével hiányoztak a növényházakból. Túlnyomó részben a budapesti botanikus kert és a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje által küldött csemetékkel, kisebb részben vásárlással sikerült a hiányt pótolni. Ezeket a növényeket a jezsuitáktól örökölt két párás, magas hőmérsékletű üvegházban helyezték el. A 25-30 éves pálmák, az 50 éves narancsfa és a nagytermetű fíkuszok számára az Oktatásügyi Minisztérium pénzügyi támogatásával 1953 őszén kezdtek pálmaházat építeni, amit 1954. május 1-jén nyitottak meg. Takarékossági okokból félig földbe süllyesztették, alapterülete 10x5 méteres, átlagos magassága 6 méter lett. A következő évben a növényházakba egy hidegvízű és egy fűthető medencét létesítettek, az utóbbit trópusi vízinövények számára. Az új pálmaház előtt kb. 400 m2 területen sziklakertet létesítettek, amelybe részben sziklakerti dísznövényeket, részben pedig mecseki, kárpáti, alpesi sziklanövényeket ültettek be. A sziklakért legmagasabb pontján lévő sziklarepedésből akkor egy medencébe víz zuhogott alá. 1954 májusában a botanikus kert nyilvánossá vált. 1958-ban a főiskolai hallgatókon kívül összesen 4421 látogatója volt, ebből 1002 fő volt a pécsi, 3308 fő az ország más területeiről érkezett, és 111 fő volt külföldi. A 4310 belföldi látogatónak kb. 56%-a volt iskolás (2402 fő).23 1965-ben már hat növényháza volt a Botanikus Kertnek: a szaporítóház, a melegövi haszonnövények csoportja, epifíta növények és páfrányok üvegháza, szukkulensek, pálmaház és kísérleti ház. Egy év múlva a kazánüzemelésű fűtést az összes üvegházba bevezették, a '70-es évek elején a főiskola épületeivel együtt távfűtésre csatlakoztatták őket. 22 Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltár (PTE-EL): VIII.205.b.52.d.469/1959; lásd még: Tihanyi 1956, Szabó 1999 2LPTE-EL, VIII.205.b.52.d.469/l959
