Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)

TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Kincses Károly: Regensburgtól Sulináig és vissza. Eilingsfeld János hajóskapitány fotográfiai hagyatéka a 20. század első feléből

210 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) szott le a DGT Óbudai Hajógyárának sólyáján és majd száz évvel később, 1944-ben egy víziakna-robbanás következtében süllyedt el az 123 3. folyamkilométemél. Természetesen Eilingsfeld ekkor már a sokadik hajóján volt. 1931 szeptemberében nevezték ki a Venus gőzüzemű oldalkerekes személyhajó kapitányának. Innen megszakadtak az általam látott feljegyzések, nem tudjuk, hol folytatta és hol fejezte be hajós pályafutását, de a hírek szerint még a második világháború kitörése előtt nyugállományba vonult. Mint ahogy pontosan azt sem tudjuk, hol, kitől tanult meg fényképezni. Megmaradt fényképei, negatívjai közül a legkorábbiak 1913-ból származnak és az utolsók az 1940- es évek elején készültek. Ameddig nem tudunk pontosabbat, tételezzük fel, hogy e két időpont közötti három évtizedben fotózott. Ez idő alatt viszont folyamatosan hajózott, kis túlzással csak a szabadságait töltötte a parton. Nem csak saját fényképész-felszere­léssel rendelkezett, de jó okunk van feltételezni, hogy felvételeit is maga dolgozta ki. Ez kezdetben nem igényelt túl sok gépet, tartozékot, laborfelszerelést, hiszen az első évti­zede felvételeit csupán kontaktolta zselatinos napfénypapirra (arisztó), kicsit később zselatinos gázfénypapírra. Ehhez pedig elegendő volt mindösszesen egy lemezhívó tank, melyben a jobbára 9x12 cm-es üvegnegatívjait előhívta, aztán kellett még egy szárító­bak, néhány napfény-másolókeret, két kis tálka s három üveg. Ezek kényelmesen elfér­hettek a mindenkori parancsnoki kajütben. Megmaradt több, korabeli, vintázs pozitív kontaktja, melyek hátára felírta a papír fajtáját, az előhívás némely adatát, az alkalmazott szűrőt, ami a korabeli műkedvelő fényképészek bevett gyakorlata volt. Valamennyi üvegnegatívját egyenként betasakolta előrenyomott, német feliratú negatívtartóba, ellát­ta a megfelelő feliratokkal, amelyekből a felvétel agnoszkálásán, a hely, felvételi idő és a képen szereplő személy vagy esemény mellett számos következtetést vonhatunk le az általa használt nyersanyagok fajtájáról, az előhívási technikájáról, a szűrőhasználatáról, a választott kimásolópapír fokozatáról, fajtájáról is. Később aztán ő is, mint fotós társai kivétel nélkül, áttért a zselatinos előhívópapírokra, ehhez már célszerű volt nagyítógé­pet, nagyítókeretet, sötétkamra lámpát, szárítógépet is beszereznie. Nem bizonyított, hogy ezeket a késői képeit a hajókon berendezett kis laboratóriumban maga készítette volna. Pozitív felvételeit többféle szárazbélyegzővel, gumipecséttel jegyezte: Köralakban: „Fotograf. Kap. Eilingsfeld” vagy „Johann Eilingsfeld Captain”, Eilingsfeld János hajóskapitány Dunaszekcső (Baranya megye), pozitív képeit néha a képes oldalon, néha a hátoldalon aláírta. A fényképeit több könyvben is leközlik, még hajózással foglalkozó idegen nyelvű szakkönyvekben is. Ennek egyik oka lehet, hogy a képeit a húszas-harmincas években több példányban sokszorosította és osztogatta utasoknak, kollégáknak. Felesége a dunaszekcsői postán árulta a fényképeiből nyomtatott képeslapjait. Most is van még Salamon Gábor tulajdonában közel ezer darab, a dunapentelei vízimalomról készült, el nem adott, postatiszta képeslapja. A háború alatt és utána is állandóan anyagi gondokkal küzdött, lehet, ez vezetett oda, hogy abbahagyta a fotózást, véli a többször idézett Salamon. Ha Eilingsfeld valamennyi megmaradt felvételét egyesével megvizsgáljuk, egyetlen olyan felvétele van, amely minden szempontból kiemelkedik a többi közül. No, nem a briliáns kép okán, nem is a kompozíció mindent felülmúló tökéletességéért emeltük ki, hanem mert olyan képet tudott készíteni, amilyet senki, a jelen levő profi fotóriporterek közül sem. IV. Károlyt sikertelen visszatérése után 1921 novemberében Madeira szige­tére száműzték, távozásakor Eilingsfeld János hajósként részt vett november 21-én a bajai eseményen, mikor a király és családja két angol cirkálón kényszerűségből végleg elhagyta Magyarországot. Ezen alkalomból fényképfelvételt készített a királyról. Eilingsfeld valószínűleg nem önként volt jelen IV. Károly behajózásánál. Az angolok számára ismeretlen, idegen terület volt a Duna, ezért szükségük volt olyan hajósra, aki

Next

/
Thumbnails
Contents