Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gál Éva: Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében
Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében 203 • Ha a rendezők látták, hogy egy hölgynek nincs partnere, megkérték valamelyik szabad fiatalembert, kérje fel az illető hölgyet egy táncra. • Ha mégis előfordult, hogy egy hölgynek nem akadt táncpartnere, viselkedéséről így rendelkezik az 1880-as évek illemkönyve (Kalocsa 1884: 501-514.): Ellenben a nő, kit ama szerencsétlenség ért, hogy táncra nem kérték föl, tűrje e mellőzést nyugodtan. Ha szíve görcsösen vonaglik is, arcának egy vonása se árulja el a csalódást és a rosszkedvet. Látszólag nézze a táncot éppen olyan jó kedvvel, mintha ő maga is részt venne benne." • A férfiaknak tehát tisztük, kedves kötelességük volt megtáncoltatni a hölgyeket, vagyis nem ülhettek egész este a babérjaikon. ,f/Iinden férfit kötelez a tánc. Ha látja, hogy kevés a táncos, akkor nincs ok magát abból kivonnia. ...ha a társaságban igazán kedvelté akarja magát tenni, úgy engedje át magát a tánc gyönyörének egész lélekkel. Táncoljon elevenen, tűzzel, s vigye a táncosnőket sorra, személyválogatás nélkül • A hölgyeknek is volt kötelezettségük. Ha felkérték őket táncolni (elígérkeztek valamelyik táncra), a legnagyobb neveletlenségnek számított arról elfeledkezni. A táncrend arra szolgált, hogy abban feljegyezzék, melyik táncot, kinek ígérték. • ,pt táncra való felhívás ilyen féle alakban történik: ,, Szabad kérnem nagysád egy csárdásra?” Erre a felelet: pl. ,, Szívesen!” Vagy: ,,Örömmel!”, vagy: „ Nagyon sajnálom, de már el vagyok ígérkezve. ” Vagy: „Köszönöm, nem táncolok többet. ” A hölgyek vigyázzanak, nehogy aztán az elutasítás után rögtön mással táncoljanak, mert az elutasított férfi árgus szemekkel fogja kísérni, és kellemetlenséget okozhat.... Ha a táncra hívás elfogadtatott, az illető tánczene első hangjainál az ifjú táncosnőjéhez siet. Meghajtja magát előtte, s karját nyújtja, mire a táncosnő fölkel és táncosának karját elfogadva a többi táncolókhoz csatlakozik. Ügyelve arra, hogy a nő helye mindig a férfi jobbján legyen. A férfi könnyedén tartja táncosnőjét, nem mereven, nem f eszesen, sem pedig erősen magához szorítva...A nő virágcsokrát ülőhelyén hagyja, mert ez akadályozná tánc közben. Bal kezét, melyben finom zsebkendőjét tartja, könnyedén a férfi vállán nyugtatja, s ritmikus mozdulatokkal követi táncosának minden fordulatát. A legyező szalagon, vagy finom láncon függ a hölgy övéről. De ne feledje, ez csak legyező és nem ellenző, amely mögött táncosával nevetni, suttogni nem illő dolog. Fiatal, élénk leánykák ügyeljenek arra is, hogy öltözékük fodrait, virágjaik egyes szálait a bálterem padozatán szétszórni szelességre mutat, és ez nem egyeznék meg a kedves, szerény fiatal leány tapintatos modorával." • Ha a férfi másodszor is felkért egy leányt, akkor már a szülőknek is be kellett mutatkoznia. • A báli meghívást persze akkor illett elfogadni, ha egy férfi tudott is táncolni, mert nagy illetlenség volt csetleni-botlani, a hölgy lábára, ruhájára lépni. Ezért aztán már a báli szezon előtt tánciskolában fejleszthették tudásukat a fiatalok. Pécsett Herczenberger József tánctanár kurzusai voltak igen keresettek. A tanfolyam végén báli mulatságot is rendeztek a Vígadóban.7 Gosztonyi Gyuláné visszaemlékezése szerint Herczenberger József tánc- és illemtanár még idős korában is tanított. Nagyon kellett ügyelni a leányoknak arra, hogy a táncosok a felkérés sorrendjében jöjjenek, nem adhattak előnyt egyik fiatalembernek sem. • Általában a felsőbb polgári körökben megkívánták a visszafogott eleganciát, tapintatos viselkedést, kifinomult ízlést. Harsány, magára a figyelmet túlzottan felhívó öltözködésnek, viselkedésnek nem volt helye. A férfinak nagyon tisztelettudóan kellett viselkednie, még táncosnője legyezőjéhez, zsebkendőjéhez sem érhetett hozzá. 2 Ma a Kamara Színház épülete a Pécsi Nemzeti Színház mellett, a Király utcában.
