Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gál Éva: Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében
198 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) mutatták be a kezdő táncot. A zenét, a dekorációt is a színtársulat szolgáltatta. A Bécsből induló társulatok ismertették meg a helyi közönséget a legdivatosabb ruhákkal, táncokkal, az új „módival”.3 A kispolgári közönség, az iparosok inkább a Polgári Kaszinóba vagy éppen a Felsőmalom utcai Tímárházba (ma a Várostörténeti Múzeum épülete), régi nevén a „Derfli”-be jártak szórakozni. A különbejáratú, erkélyes, festett falakkal díszített, tükrökkel, (gyertyás) csillárokkal felszerelt elegáns táncteremben számos bált tartottak, főként a német iparos közönség részére. A fiatalság kedvelt szórakozóhelye volt a báli szezonban a Vigadó épülete, de említésre méltóak még a vendégfogadókban és más vendéglátó egységekben (pl. a Magyar Korona, a Hétfejedelem, az Arany Naphoz címzett vendégfogadók, a Scholtz-féle Sörcsamok) tartott rendezvények is. Emellett fontos szerepet kaptak az egyesületi székházak is - nem véletlenül -, hiszen ezek rendelkeztek nagy befogadóképességű terekkel. (Pl. a Pécsi Jótékony Nőegylet székháza, a külvárosi és belvárosi katolikus körök).4 A múlt századfordulón a legnagyobb termet a Budai Katolikus Kör tudhatta magáénak a Király utca keleti végén. A két világháború közti időszakban a Pannónia Szálloda volt a vigalmak egyik kedvelt helyszíne (2. ábra). Persze kisebb táncos estélyeket magánházaknál is rendszeresen tartottak. Formáját tekintve voltak nyílt (mindenki számára nyitott, látogatható) és zártkörű rendezvények, illetve kedveltek voltak a maszkabálok is. A régi meghívókból kiderül, hogy ezeken nem volt kötelező mindenkinek maskarát ölteni, illetve a hölgyek viselhettek álarcot, a férfiak nem mindig. A bálok általában este 8 és fél 10 óra közti időben kezdődtek, és hajnalig tartottak. A zenét szolgáltató muzsikusok a táncrendben előírt zeneszámokat adták elő, és egy nagyobb szünetet („szünórát”) tartottak. A táncos rendezvények esetében sokszor találkozhatunk Pécsett Korodi Gyula zenekarával, de cigányzenével is. A kedvelt táncok közt említhetjük a csárdást, polkát, rohampolkát, bostont, négyest és a keringőt. A báli készülődésről A korabeli újsághirdetésekből megtudjuk, hogy egy-egy bál megmozgatta a polgári társadalom széles rétegeit. Egy szezonban 12-20 bálról olvashatunk a korabeli sajtótudósításokban. A lázas készülődés nemcsak otthon, a családokban folyt, hanem a rendezőség részéről is, hiszen igen sok tennivaló volt a szervezés kapcsán. A 19. század végén a számos egyesületi vagy intézmények által szervezett bál esetében külön rendező bizottságot hoztak létre, amelynek - az egyesületi felépítéshez hasonlóan - volt elnöke, pénztámoka, tagjai, védnökei, fővédnöke. Feladataik közé tartozott a terem kiválasztás és lefoglalás, terem díszítés, dekorációk, különlegességek, látványosságok beszerzése, műsor biztosítása, zenészek, ételek, ruhatár megszervezése, meghívók elkészíttetése, postázása, a rangos meghívottaknak személyes eljuttatása, a táncrendek elkészíttetése, a hölgyek számára apró figyelmesség - pl. kis virágcsokor - készíttetése, rendezői karszalagok, jelvények beszerzése. (Majd később, már a bál ideje alatt a program figyelmemmel kísérése, a vendégek eligazítása, információadás, a személyek bemutatása is.) A főrendező fontos feladata volt a meghívottak névsorának összeállítása. Ez a névsor mint friss hír már a másnapi újságban olvasható volt. (Bár megjegyezzük, hogy ennek összeállítása nem volt könnyű feladat. Időnként méltatlankodókkal is találkozhatunk, akik véletlenül kimaradtak.) 2 Megköszönöm Márfi Attilának a színtársulatok és bálok kapcsolatára vonatkozó értékes információkat, á A Pécsi Jótékony Nőegylet székháza a Mária utcában igen keresett helyszín volt egykor. A fennmaradt meghívók alapján elmondható, hogy a 20. század első felében számos pécsi egyesület, civil szervezet tartotta itt rendezvényeit, az előadó estektől a táncestélyeken, bálokon, batyubálokon keresztül a tea-zsúrokig.
