Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gerner Zsuzsanna: Memoriae causa - emlékül: Szövegszerkesztés, témaválasztás és normaorientáltság a 18-19. század fordulójáról származó két emlékkönyvben
170 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) A nőktől származó bejegyzések - néhány kivételtől eltekintve - előre megformált szövegek. A fő részben általában egy-egy rövid vers olvasható, melyet a szöveg bejegyzője más írásos (vagy szóbeli) forrásból ismert. Csakis a férfiak között találunk olyanokat, akik a bejegyzéseiket részben az emlékkönyv tulajdonosára szabják, azaz személyes megszólítással élnek, vagy a főrészben Ziegler, illetve Steinkopf nevét említik. A főrész alatti ajánlás a nők esetében valóban egy formula, mely általában nélkülöz minden személyes megjegyzést, utalást vagy kiegészítést. A főrész verseihez hasonlóan a női szövegalkotók a dedikációban is kliséket alkalmaznak, általában lemásolva azokat. A férfiaknál ezek az ajánlások nemcsak gyakrabban fordulnak elő, hanem hosszabbak és variációkban gazdagabbak is. A nők kevésbé következetesek az emlékkönyv-bejegyzés mint szövegfajta standardizált formájának alkalmazásában: a 40 nő közül 29 a teljes nevét írja alá (ca. 70%), a 140 férfi közül csak 95 (ca. 67,8%) jár el így. A nők gyakrabban hagyják el a dátumot, mint a férfiak (12,5% vs. 7,1%). Hogy a két emlékkönyvtulajdonos különböző szociális közegben mozgott, a férfiak bejegyzéseinek hosszában mutatkozott meg leginkább. Steinkopf katonatársainak bejegyzéseihez képest a Ziegler köreihez tartozó kereskedők, gyárosok, iparosok, egyetemisták átlagban tíz szónál hosszabb szövegeket produkáltak. Ziegler barátai sokkal gyakrabban egészítették ki bejegyzésüket egy-egy idézettel, szentenciával, mint Steinkopf barátai: Ziegler emlékkönyvében 22, Steinkopféban 2 szimbólumot találunk férfiak tollából. A szociális háttérre és az abból adódó képzettségre a férfiak által részben megnevezett foglalkozásuk mellett nyelvhasználatukból is következtethetünk. Általában megállapítható, hogy a régebbi emlékkönyvbe férfiak által bejegyzett szövegek állnak a legközelebb az Adelung által leírt nyelvi normához. Ha csak a 18. század végén Adelung által is tematizált helyesírási “problémákat” vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy Ziegler barátainak “hibaszázaléka” átlagosan 9, míg Steinkopf barátaié 9,4%. Ziegler nőismerőseinél a standardizált normához képest eltérő módon (helytelenül) leírt, itt vizsgált nyelvi egységek aránya 12,4%, Steinkopf barátnőinél viszont csak 9,3%. A férfiak által bejegyzett szövegek átlagban kevesebb “hibát” tartalmaztak: vonatkozik ez a külön- és egybeírás szabályainak alkalmazására, a főnevek nagybetűs írására, a mássalhangzókettőződés és a hosszú magánhangzó jelölésére, de Ziegler emlékkönyvében az igék kisbetűs írására, a szóvégi mássalhangzók és az 5 hang írására is. Érdekes, hogy a jelzőként használt mellékneveket a férfiak gyakrabban írták (helytelenül) nagy kezdőbetűvel, mint a nők, akik Steinkopf emlékkönyvében az igék kisbetűs írásában, a szóvégeken a zöngés mássalhangzók megjelenítésében és az s hang írásában is következetesebbek. Ziegler emlékkönyvének női szövegalkotói átlagon felüli rossz teljesítményüket tulajdonképpen két hölgynek köszönhetik, akik a főneveket következetesen kis kezdőbetűvel, az igéket viszont kivétel nélkül naggyal írták le. Steinkopf hölgyismerősei ugyanakkor szinte kivétel nélkül lemásolták a bejegyzett szövegeket, és a különböző forrásokból ismert mintákhoz csak ritkán fűztek saját gondolatokat. Ez a körülmény lehet a magyarázata annak, hogy ez a csoport a normához sokkal jobban közelít, mint Ziegler nőismerősei, valamint annak is, hogy a Steinkopf köreihez tartozó férfiakat is némileg felülmúlják. Az eredmények persze relatíválódnak, hiszen itt átlagokat vetettünk össze, melyektől a bejegyzők egyéni, ideolektális nyelvhasználata erősen eltérő lehetett. Ugyanakkor csupán néhány kiragadott helyesírási “problémát” vizsgáltunk, melyek között voltak régóta ismert fenoménák, s ezek szabályozása Adelung nyomán részben változott (pl. az s hang írása). Ha más eseteket vizsgáltunk volna, lehet, hogy egészen más képet kaptunk volna a férfiak és a nők nyelvhasználatának normaorientáltságáról.
