Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Szabó Máté: Baranyai villák légifelvételeken
Baranyai villák légifelvételeken 105 jelenséget elsősorban útként értelmezhetjük, de bizonytalan megjelenése, és csupán a légi felvételekre alapozható értelmezése óvatosságra int. A lelőhely kiterjedése messze túlmutat a levegőből látható jelenségeken (Mráv et al. 2008: 106-110.), a művelési viszonyok miatt azonban a vizsgálatba vont területen sokkal több eredmény nem várható a légirégészeti kutatástól. Az épületegyüttes pontos szerkezetét geofizikai vizsgálattal, vagy ásatással lehetne tisztázni, a lelőhely szerkezetének megismeréséhez pedig további kutatások szükségesek. Szederkény-Mühlteile A lelőhely Szederkény és Boly között, az M60-as autópálya déli, a Karasicába ömlő Monyoródi-patak feletti lankás oldalban található. Déli részén mesterségesen kialakított halastó terül el, mely a hasonló fekvésű baranyai villagazdaságok (pl. Cserdi) tájalakító lehetőségeihez is támpontot adhat. A területről hosszú idő óta ismertek római kori leletek, de előkerülési helyük sokszor ellentmondásos adatot szolgáltat a lelőhellyel kapcsolatban (Fülep - Burger 1979: 265.). Pontosabb információt nyújtott a Janus Pannonius Múzeum M60-as autópályát megelőző régészeti feltárásainak anyaga. Habár a nyomvonal nem érintette a villagazdaság épületeit, a tőle északra elhelyezkedő római telepnyomokról, illetve a Karasica völgyére néző késő római-kora népvándorláskori temetőből fontos - de sajnos máig publikálatlan - adatokat szolgáltatott (Kovaliczky Gergely szíves szóbeli közlése). Ismertsége okán a Danube Limes program átrepülései során többször megkíséreltünk légifényképezését, de felderítése sikertelennek bizonyult. Elsőként a Janus Pannonius Múzeum munkatársai által szervezett NATS (Non-Invasive Archaeology Training School, Kostyrko - Loks 2013) légirégészeti gyakorlatán vált ismertté az épületek egy részének alaprajza (Bertók - Gáti 2014: 140., 144-145.). Ekkor a növekedő, zöld színű gabonában gyenge negatív anomália jelezte a földben megbúvó falmaradványokat. A kezdeti sikereken felbuzdulva a gabona aratását megelőző időig két alkalommal tértünk vissza a lelőhelyre, hogy RPAS eszköz alkalmazásával pontosítsuk korábbi adatainkat. Távirányítású repülő segítségével a növényzet fejlődésének légirégészeti szempontból optimális szakaszában, és a jelenségek megfigyelését elősegítő naplemente közeli időpontban több repülést végeztünk. A repülési adatokat előzetesen megadva folyt a kutatás, és csak a szükséges esetekben avatkozott be a „pilóta” a feladat korrigálásába (15. ábra). Az RPAS felmérést közvetlenül megelőzte a növényzeti jelenségek terepi bemérése. A bakonyai és cserdi lelőhelyekkel ellentétben igen gyengén lehetett csak látni az épületek maradványait, de így is 118 pontot rögzítettünk. A mérési adatokat a felvételek térképezéséhez használhattuk, de ebben az esetben a hagyományos feldolgozás mellett fotó3D elemzés is készült. A távirányítású repülőgép által készített több száz felvétel automatikus illesztését, az eltérésekből adódó nézőpontküiönbséget szoftver végezte el, mely a megadott pontok alapján nem csak a maradványok nyomait, de környezetben elfoglalt helyét is pontosan mutatta (Szabó 2014: 76-78.). A felvételeken csupán néhány épület látható. Ezek közül főépületnek ítélhetjük meg az északi részen kirajzolódó, mintegy 30x18 méteres, északnyugat-délkeleti tájolású tömböt (16. ábra/l). Belső felosztása csak részben azonosítható, de úgy tűnik, hogy egy hosszanti, a középvonalától keleti irányba eltolt folyosó mentén kisebb-nagyobb helyiségek alkotják, melyek között minden bizonnyal a nyugati traktusban kereshetjük a reprezentációs célokat szolgáló részeket is. Az épület a légifelvételeken önálló tömbként látszik, de tőle keletre és nyugatra is valószínűsíthetők falcsonkok. A főépület előterében egy három irányból folyosóval határolt nagyméretű udvart fedezhetünk fel (16. ábra/2). Alaprajza négyzetesnek tűnik. Déli fele bizonytalanul lát-
