Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Farkas Roland: Az autópálya ásatások keretében feltárt

Astragalus átfúrással készült lyukakkal 6 _ Felkarcsont megmunkált feji része (caput humeri) A lelőhelyen feltárt csontanyag jellemzése A lelőhely csontanyagát tekintve összesen 5013 darab leletet vizsgáltunk meg. A csontok fajok, fajcsoportok szerinti besorolását a 2. táblázat tartalmazza. Az elemzés során figyelembe kell venni, hogy egy telep, lelőhely csontanyagában a különböző állatfajokhoz tartozó darabok számszerű meghatározása csak részben enged következtetni a korabeli ember gazdasági, társadalmi tevékenységeire. Az esetlegesen egyedszinten csoportosítható csontanyag és az ehhez köthető egyedszámok egymáshoz viszonyított aránya az, ami jelentős eredményekre vezethet. Ilyen egyedszám meghatározására azonban a lelőhely kora és sokszor a leletek szórtsága miatt igen kevés az esély. Az egyes fajokhoz, fajcsoportokhoz tartozó csontok mennyiségéből csak megbecsülhetjük az egyes állatfajoknak az ember életében betöltött fontos vagy kevésbé fontos szerepét. Az egyes leletek további méretbeli, alaki vizsgálata (kérődzőknél például a szarvcsapoké), de általában a csontok anatómiai tulajdonságainak elemzése sokat pontosít megállapításainkon (BARTOSIEWITZ 2006, 59-82 VON DEN DRIESCH 1976, 13-129). Mindezek mellett azonban a faunalista elég pontosan megadható a 2. táblázatban felsorolt csoportok szerint. A számszerű elemzés a kistestű és nagytestű kérődzők csontmaradványainak túlsúlyát mutatja. A maradványok nagy része arra enged következtetni, hogy a területen elsősorban háziasított állatfajták fordultak elő, a vadászott állatok csontjai jóval kisebb számban jelentkeztek. Az archaeozoológiai vizsgálatok alapján az itt élt népcsoportok valószínűleg már letelepedett életmódot folytattak (BARTOSIEWITZ 2003, 60-64 VÖRÖS 2005, 207-224). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 87