Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Kr.e.

nek tartott oinochoé vonalat, noha formájában szinte azonos vele! Valójában a Kr.e. 2. évezredbeli Krétáról rengeteg prochous edény ismert. A Balkánon észak felé haladva az edények felhúzott kiöntőrésze Thrákia mai Bulgáriára eső területén már a korai bronzkorból (Kr.e. 3000 körül) a lábakon álló (MILOJÖIÖ 1949 Taf 21, MARGOS 1973 275 Tabl VIII/1), a felhúzott fülű és a hegyes fülű típusokon (ILCHEVA 2005 48-49) is ismert. A középső bronzkorban bukkan fel több más fajtán is, így a gombos fülű edényen (LEŐTAKOV 1988 3, ALADZOV 1969 67-68, KATINÖAROV 1974 1819), a hullámbordás fülű kannán (LEŐTAKOV 1988 3, ALADZOV 1969 67-68, KATINÖAROV 1974 18-19), az ún. Junatice-típusba tartozó, hegyesedő aljú darabokon (LESTAKOV 1988 3, KATINÖAROV 1974 19), valamint a késői bronzkorban az aszkosz alakú (LESTAKOV 1988 3, KATINÖAROV 1974 13) edényen. Thrákia törökországi részén, Taslicabayir sírhalmában hátrafelé megdőlt, ezáltal felnyúlt „csőrű" egyfülű edények ismertek a Kr.e. 12. századból (CZYBORRA 2005 67). Ez utóbbi előzményei talán szintén kora bronzkoriak (MARGOS-TONTCHÉVA 1962 3-5). Thessáliában Pevkakia-magula lelőhelyről aszkosz-szerű típusa ismert a középső-helladíkum idejéről, míg a mükénéi korból a Kr.e. 2. évezred 2. feléből egy nyomottabb gömbhasú formája (MlLOJÖIÖ1977 17, 19). A korai bronzkori Makedoniában, a Vardar-Morava völgyben (Bubanj) is megjelent a csőrösödő jelleg egyfülű kancsókon és aszkoszedényeken (MILOJCIC 1949 Taf 20 37). Romániában a korai bronzkor és középső bronzkor határán a Vojvodina-Bánát-Dél-Olténiai területen elterjedt Verbicioara kultúra III. fázisában, ill. a dél-romániai és észak-bolgár területű Tei kultúra III. fázisában ismertek a felhúzott csőrű edények enyhén felhúzott füllel (MORINTZ 1978 24 27 52-53). A Tei kultúrát követő középső bronzkori Zimnicea-Plovdiv kultúra esetén folytatódik a típus használata és már erősen felhúzott fülű, hasasodó példányokkal is találkozhatunk (MORINTZ 1978 56-57). Popesti III. rétegében a taslicabayirihoz hasonlóan aszimmetrikus peremvonalú Kr.e. 12. századból való edények voltak (CZYBORRA 2005 67). A mai bulgáriai területekhez hasonlóan itt is megjelenik a felhúzott kiöntőjű aszkoszedény, mégpedig a középső bronzkorban, a dél-dobrudzsai és északkelet-bulgáriai elterjedésű Coslogeni kultúra területén (MORINTZ 1978 142). Ugyanitt folytatódik a korábbi Tei kultúrából ismert típus divatja is (MORINTZ 1978 145). Moldvában a megnyúlt csőr aszkoszedényen és kancsón is már a korai bronzkorban megjelenik (SCHUSTER 2004 89 107). Végül észak felé haladva csökken a kiöntőcsőr hangsúlyosan kiemelkedő jellege és az Ottomány kultúra III. fázisába tartozó inkrusztált daraboknál a kiöntőrésznek már csak enyhe kiemelkedése figyelhető meg, ugyanakkor a szájperem erősen megnyúlik (MORINTZ 1978 166). Magyarország területén a korai és középső bronzkorban csak igen elvétve találunk egykét olyan edényt, ahol a kiöntőcsőr akárcsak véletlenül is, de a peremA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 74