Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gáti Csilla: Előzetes megfigyelések a szajki vaskori telep leletanyagának elemzéséhez

statt kortól jellemzőek a LT A időszak végéig. Általánosan elterjedt díszítés a korszakban az egész Kárpát-medencében, nemcsak a Hallstatt, hanem a Vekerzug kultúra területén is, illetve ezen túl az egész Balkánon. (csak néhány példa: Bucany: BUJNA-ROMSAUER 1983; SopronKrautacker: JEREM 1980, Abb. 4/5, 8/2;) A szajki anyagban az a két állatfejben végződő (Tankó-féle C variáns: TANKÓ 2005) és az egygombos változatok fordultak elő. A szajki állatfejes darabokhoz hasonló gömbös tálforma került elő Beremendről (JEREM 1973, Abb. 8, 21). Oinochoé edények A telepen kiemelkedő jelentőséggel bírnak az előkerült oinochoé edények (IV. tábla), ezekről azonban itt nem szólnék, Gábor O. cikke részletesen taglalja a típust, illetve az általa leírt darabok mellett még több gödörből kerültek elő a jellegzetes peremtöredékeik, ami a forma általános használatára utal a telep egész életén belül. Díszítések A legjellemzőbb díszítés az anyagban a besimítás (5. ábra). Általában a tálak belső oldalán találkozunk vele, de előfordul a külső oldalukon is, illetve a nagyobb méretű urnák külsején. A legjellemzőbb motívumok: meander, hárommotívumokés' ° szögek, vonalkombinációk, sakktábla-motívumok. A tálak belsejében jelminták legzetes a sugár- és csillagminta. Sok esetben nem csupán az edény feA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 49