Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Anghy András: Egy kezdet kezdete (A „Vihar a Nagy Hortobágyon" keletkezéstörténetéhez)

150x100 centiméter arányú vászon megfestéséhez? Végül egy hónap tartózkodás a pusztán lehetséges?"

7 A fotóstól Csontváry fényképeket kér, hogy postán küldené el neki tanulmányozás céljából. Mindez arra utal, hogy még mielőtt a helyszínt megtekintette volna voltaképpen már „birtokában volt" a megfestendő képnek. Már nem „először", nem a közvetlenség friss élményével látta a motívumot, melyet később vászonra vitt, hanem mintegy utólag ellenőrizte a konkrét látványt, a „kész" kép alapján. Ezt Kampis Antal, aki a levelet először közreadta, kommentárjában a fantázia eredeti teljesítményeként értelmezi, s ezért írja, hogy „képzeletét egyetlen szó vagy sejtelem indította meg. Képzelete már a puszta szóra is kész képeket kavart elébe, amelyekhez Csontváry a helyszínen csak a hitelesítő jegyeket kereste meg. Ha megtalálta, akkor munkája teljessé, befejezetté vált s a szándékon túl is emelkedett. '

e Úgy tűnik, mintha a festői képzelet a fénykép „semmilyéből" teremtene világot. Ez azonban nemcsak a fényképészet alárendelt képalkotó helyzetéről sokatmondó ebben az időszakban, hanem egyúttal elárul valamit a plein-air festés - Csontváry alkotói módszereként deklarált - eszméjéről is. A szabadban festés ez alapján sokkal inkább gesztusértékűvé válik, a „beltéri" akadémiai ábrázolás-technika elleni fellépés elméleti manifesztációjává, mint valóságos - az időjárás viszontagságainak és a természet gyors változásainak kitett - gyakorlattá. Hiszen a tájról készült fénykép látványa megelőzi a táj látványát, s a festő jelenlétét. A helyszínen való jelenlét illúziója részévé lesz a valóságot megjelenítő festett illúziónak. A „nagy motívum" keresése Csontvárynál, az utazások, tájak, városok kutatása, ahol természet és történelem egybecseng nem a véletlen rátalálás reményében tett kóborlások, hanem egy különc turista bóklászásai, aki előzetes képek alapján keresi fel az ismert helyszíneket (akár a Tátrában, akár Szicíliában vagy Szíriában bolyong), meiyeket már „nem először" lát. Olyan keresés ez, mely voltaképpen már korábban megtalálta, amit keres, de hihetetlen művészi akarattal azt a látszatot akarja kelteni, mintha először látná. A „Hortobágy" mint ennek az erőfeszítésnek a „származása" azonban egy másféle eredetre, eredetiségre is rávilágít a művész életművében. A XIX. században a puszta a magyarság hun eredetének megtestesítőjeként értelmeződött az ősök tájaként, s így vált szimbolikusan Csontváry utazásainak kiindulópontjává.

9 Mert a „nagy motívum" utáni kóborlás összekapcsolódik életművében a napfényimádó magyarság eredetének keresésével, Idézi Galavics Géza im. 55-56. o. 8 Idézi Galavics Géza im. 56. o. A Hortobágy „ősi" magyar nemzeti tájként való értelmezésének történetét, valamint különböző művészeti reprezentációinak kulturális antropológiai vizsgálatát lásd.: Albert Réka: „Te a magyarnak képe vagy, nagy rónaságunk!", avagy a nemzeti tér táji reprezentációja. In. Borsos B.-Szarvas Zs.-Vargyas G. (szerk.): Fehéren, feketén. Varsánytól Ritiig, Budapest, L'Harmattan, 2004. 123-140. o.; Albert Réka: Tájak és nemzetek (Kísérlet a „nemzeti táj" fogalmának antropológiai megközelítésére), Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont, 1997. 226 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve