Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Dr. Fabényi Júlia: A " Musgrave Reef" - Értelmezési kísérlet
Dr. Fabényi Júlia: A „Lady Musgrave Reef" - Értelmezési kísérlet Az alábbi írás célja a művészi feladat komplexitását figyelembe véve annak a műstruktúrának a megfejtése, amely Petra Maitz „Lady Musgrave Reef" című műve koncepciójának alapjául szolgál. Mivel a mű a work in progress, vagyis a „folyamatban lévő" műalkotás szignifikáns példája, tehát befejezetlen, fennáll annak a lehetősége, hogy benne még több, a műre jellemző „műimmanens" réteget tárjunk fel. A konceptuális munkákon alkalmazott, a „nyitott mű" vizsgálatára szolgáló módszerek is csak részben vezetnek eredményre, amennyiben segítségükkel Petra Maitz e művének tartalmát és célját elemezzük. Ez az esszé kronologikusan követi a munka egyes fázisait. Minden Helmut Schuhmacher egy a Csendes-óceánban, Ausztrália partjaitól keletre található korallzátonyról írott tudományos művének tanulmányozásával kezdődött. E könyv adta meg a „végső lökést" a korallok ökoszisztémáiban kifejlődött túlélési stratégiáinak, s ezek ökonómiai módszereinek hosszú évekig tartó tudományos és művészi tanulmányozásához. Ennek következményeképpen kezdődött el a művészi alkotások előállításának megszervezése, a tudományos és gazdasági referenciarendszerekbe való bekapcsolódás. Létrejött a „Lady Musgrave Reef Alapítvány" (2006), valamint elkezdődött a különböző kiállítási helyszíneken bemutatott modellek, a kiállítási arculat kialakítása. Itt csak e komplex munka néhány összetevőjét elemzem, mégpedig azokat, amelyek rávilágítanak, mennyire meghatározóak a tudományos diskurzus problémái (az aktív cselekvési mezőnek tekintett) kortárs művészet számára. Néhány olyan gondolatot fogalmazok meg, amelyek megkísérlik, hogy közelebb vigyenek a „Lady Musgrave Reef" című munka lényegéhez. A művészettörténet számára jól ismert (és a szakmában rendkívüli népszerűségnek örvend) az az évszázadok óta létező speciális architektonikus rend, amely statikai és esztétikai szempontból is szabályozza az adott tér struktúráját, s mely leginkább masszív jelenlétének köszönhetően fejti ki hatását: az oszlopsor. Akár az adott épület előtt helyezkedik el, akár egy nagyobb teret és annak környezetét tagolja, a tér meghatározásával mind formai, mind tartalmi szempontból az adott építészet uralkodó jellegét hivatott hangsúlyozni. Ez utóbbit pedig mindig ugyanazon módszerrel, nevezetesen az oszlopok méretének, arányainak és kialakításának folytonos ismétlésével éri el. A rend ereje a tektonika merevségéből és racionalitásából fakad. A mesterséges rend szabályaiból, amelyek a mindennapi élet számos területét is átszövik. Az oszlopsor rendjének csodálatos ellenpólusa lehet pl. egy korallzátony. A köztük lévő azonosságok, mint pl. az egyes részek és az egész térbeli kiterjedése, a felfelé terjeszkedés, a gravitációval való szembefordulás, a napfénnyel történő interakció csak nagy általánosságban átruházható jellemzők - a jelenség lényegé212 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve