Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

K. Zoffmann Zsuzsanna: A Starcevo kultúra újonnan feltárt embertani leletei a Dél-Dunántúlról

lességnél jelentkezik, valamint a segítségével számított jelzőknél. A valamennyi méret és jelző esetében feltüntetett variancia-terjedelmek azonban azt mutatják, hogy nagyfokú szórásra lehet számítani az arckoponya méreteinél és jelzőinél is. Az egyes leletek metrikus koponyajellemzőinek csoportosításával (az ALEKSEJEVDEBEC [1964] féle méretkategóriákat véve alapul) a sorozatban négy olyan típusvariáns különíthető el, amely ugyan bizonyos átmenetekkel, de mégis határozottan elválasztható egymástól: — magas arcú leptodolichomorph variáns, hosszú-keskeny agykoponyával, eurymetop homlokkal, középszéles-magas-leptomorph arccal, hypsikonch orbitával és leptorrhin(?) orral, valamint keskeny mandibulával (pl. Ajmana 7. és 9. jelölésű férfi); — alacsony arcú eurydolichomorph variáns, hosszú-keskeny agykoponyával, eurymetop homlokkal, keskeny-alacsony-eurymorph arccal, chamaekonch orbitával, chamaerrhin orral és keskeny mandibulával (pl. Ajmana 6. férfi, illetve Vörs 1., Vizic 4 és K.46. jelölésű nő); — rövid agykoponyájú brachymorph variáns, kifejezetten rövid-széles agykoponyával, alacsony-keskeny és széles, s ennek megfelelően lepto- és eurymorph között variáló arccal, hypsikonch orbitával és meso/leptorrhin orr, valamint keskeny/középszéles mandibulával, amely variáns feltehetően az előző és a következők közti átmenetet, keveredést jelzi (pl. Vinca VII. jelzésű férfi illetve Lánycsók 1, Kozármisleny 105. jelzésű nő); — hosszú agykoponyájú brachymorph variáns, kifejezetten hosszú/ igen hosszú-igen széles agykoponyával, melyhez egyetlen lelet alapján feltételesen széles-alacsony-eurymorph arc, chamaekonch orbita, chamaerrhin orr, valamint középszéles mandibula társul (pl. Vinca IV. jelzésű férfi). A négy variáns közül a legtöbb lelet az alacsony arcú eurydolichomorphként jellemezhetőben fordul elő, a többi - többé-kevésbé - besorolható lelet megoszlik a maradék három között, és természetesen igen sok lelet, töredékessége miatt, nem kerülhetett besorolásra. A magas arcú leptodolichomorph variáns esetében fordul elő, hogy képviselői kizárólag az Al-Duna vidékéről kerültek elő, a hosszú agykoponyájú brachymorph leletek pedig csak az Al-Duna vidékéről és Szerbiából ismertek eddig, a minimális esetszám azonban kizárja azt, hogy ennek alapján bármilyen törvényszerűség levonható legyen. Az alacsony arcú eurydolichomorphok, valamint a rövid koponyájú brachymorphok még ilyen kis esetszám mellett is, a kultúra egész elterjedési területén, Szerbiában és a Kárpát-medence területén is megtalálhatók. Az adatok tehát nem utalnak arra, hogy a hatalmas elterjedési területen, egymással párhuzamosan, homogén taxonómiájú népcsoportok voltak a kultúra hordozói. Az eltérő taxonómiájú népcsoportok keveredése tehát vagy még a populáció eredeti szállásterületén mehetett végbe, vagy valahol a Balkán belsejében, a Kárpát-medencébe történt bevándorlás előtti időkben. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 18