Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Begovácz Rózsa: Gyermekélet a Dráva menti horvátoknál
Néhol azt tartják, hogy az újszülöttet az asztalra nem szabad tenni, mert beteges lesz és sohasem gyógyul meg. 5 2 Az újszülöttet egy hétig nem szabad a tükör elé tenni, mert megvakul. 53 Potonyban az első fürdetés és bepólyálás után az újszülöttet a legmagasabb ágyra teszik, hogy akkora szerencséje és áldása legyen amilyen magas az ágy. 5 4 Az újszülöttet egy hónapig nem szabad az idegennek megsimogatni, de hozzáérni sem szabad a gyermekhez, mert az „mocskos" (gadno) lesz. 5 5 Gyermekágy: Szülés után az anya a gyermekágyba ment, vagy ha az ágyban szült, abban maradt. Ha az asszony a földön szült, akkor testét szappanos vízzel megmosták s a heresznyei horvátoknál zsírral bekenték. Az itteniek szerint azért kellett zsírral bekenni, hogy a „mássá" (méhlepény) könnyebben eltávolodjék. Bolhón az asszony gyomrát, hasát és derekát szappanos kézzel alaposan meg is dörzsölik. 56 A gyermekágyat a nőrokon vagy bába készítette el, legtöbb esetben még a szülés előtt. Mindent kiszedtek az ágyból, új szalmát és tiszta ágyneműt tettek bele. Régebben az ilyen ágy mindenkor a szoba sarkában állott, és két oldalról sátorszerűen, szőttes lepedővel vették körül. Rendesen 6-7 hétig maradt így. Az elkészített ágyba mindenféle óvószert tettek, így fokhagymát, kést és söprűt. 5 7 Mindezeknek az volt a rendeltetésük, hogy a gonoszak se az anyához, se az újszülötthöz ne férhessenek, és a gyermekágyas nőtől a rossz gondolatokat távol tartsák. Ezek ellen a gyermekágyas nő a horvátoknál úgy is védekezett, hogy rózsafüzért tett a nyakába, s az mindaddig ott maradt, míg a szülés utáni első misére nem ment. A római katolikusok esetében amikor már minden szükségesnek vélt dolgot az ágyba tettek, az egész ágyat beszentelték. 58 Gyermekágyas asszony (u kimpetu je) ágyára nem volt szabad ülni, mert aki ezt teszi azt rontás éri, vélték a potonyiak. 5 9 Naplemente után gyermekágyas nőt nem engedtek kimenni az eresz alól, hogy a boszorkányok ne ronthassák meg. 6 0 5 2 Gönczi 1937. 59. Borbás István (sz. 1911) közlése. Saját gyűjtés, Tótújfalu 1971. 5 4 Szilovics Györgyné (sz. 1901) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. Szinyákovics Györgyné (sz. 1908) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. Gönczi 1937. 67. Szigecsán Józsefné (sz, 1907) és Szabadi Györgyné (sz. 1899) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. Gönczi 1937. 67. Tóth Jánosné (sz. 1929) és Horváth Márkné (sz.1933) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1976. Gorjánácz Márkné (sz. 1926) és Havasi Józsefné (sz. 1920) közlése. Saját gyűjtés, Potony 1971. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 177
