Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Szentmártoni Szabó Géza: Janus Pannonius vélt ábrázolásai

Kerényi Grácia fordításában: Végeztem; leteszem lantom, leteszem koszorúmat, / Szőke halántékom már ne borítsa babér. Ám, hogy a költőnek szőke hajúnak kell lennie, az többnyire toposz volt az antik és a reneszánsz költők esetében, amely nem jelentette azt, hogy a valóságban is szőkék lettek volna! Zsámboky János Janus Pannonius-kiadásának előszavában (Padova, 1559), minden hivatkozás nélkül azt írta, hogy a magyar a adovai Szent v®

ko

ny alka

tú, nyílt tekintetű és KristóMr'eskó^th '9

e

n hosszú nyakú volt: „habita totius corporis satis tenui ac modico, falakos részlete. cie liberali et Candida, collo nonnihil oblongo." Irodalom Váralljai Csocsány Jenő: A magyar monarchia és az európai reneszánsz. Pomáz, 2005, 14-15, 232-233. Dillon Bussi, Angela: Due ritratti di Raffaele Zovenzoni: e alcune ipotesi sul maestro degli Uffici di Montecassino, il maestro delle sette virtú, Jacometto e Lauro Padovano. = Libri et Documenti Trivulziana, 21/1, 1995, 25-42. (Guarino és Zovenzoni arcképe) 9. és 10. ábrázolás A következőkben ismertetem saját felvetésemet, amelyet először 2009. június 5-én mondtam el a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban tartott előadásomon. 1991 -ben a pécsi székesegyház altemplomában, a Kárpáti Gábor régész által végzett ásatáson, szurkos koporsó nyomai között, II. Pál pápa (1464-1471) bullájával együtt találták meg azt a csontvázat, amelyről joggal hihető, hogy Janus Pannonius holttestének maradványa. A pécsi Régészeti Múzeum megrendelésére, a fellelt koponyáról, 2008 tavaszán, Kustár Ágnes, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológusa készített arcrekonstrukciót. E munkában Árpás Károly képzőművész is közreműködött. Magyar Lóránt igazságügyi orvos pedig a koponya vonalas rajzolatát számítógépes grafikával rávetítette az eddig Janusénak vélt képekre. Egyikkel sem mutatkozott egyezés. Véleményem szerint sikerrel kecsegtet majd az egyeztetés a padovai freskó egy másik, korábban figyelembe nem vett arcával, amely a képmező baloldalán, háttal álló alakok mögül, egyedül tekint előre. A padovai Szent Kristóf-freskón látható arckép azonosításához nagyban hozzájárult az az Albiban őrzött Strabon-kódex, amelynek szövegét Janus ferrarai tanára, Guarino mester fordította latinra. E kódexet két Bellini által illuminált lap vezeti be. Az első lap azt a pillanatot ábrázolja, amint 1458 nyarán Guarino da Verona átadja Strabon-fordítását Jacopo Antonio Marcellónak, Janus velencei patrónusának. A másik kép pedig azt ábrázolja, amint Jacopo Antonio Marcello 1459-ban átadja a kódexet az általa támogatott 164 A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve