Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Kárpáti Gábor: Janus Pannonius sírja

Mátyás politikájával a hatvanas évek végéig azonosult. Ekkor azonban a király politikájá­ban döntő változás következett be. A köznemesi rendre támaszkodó erős, centralizált monarchia helyébe Mátyás az abszolutisztikus hatalom kiépítésére tett kísérletet. A közállapotok romlását a városok kirablása, templomok kifosztása jelezte, a belső konfliktusok kiéleződése a törvé­nyek semmibevételét eredményezte. Háborút indított Csehország és Ausztria ellen. Az 1471 szeptemberi országgyűlésen az ellene felhozott vádak egy részét Mátyás elismerte ugyan, de ezzel politikájának ellen­zőit nem győzte meg, akik ezért Kázmér lengyel herceget hívták meg a trónra. Az összeesküvés élén Vitéz János esztergomi érsek és János pécsi püspök állt. Szervezkedésüket kezdetben az ország nagy része tá­mogatta. A 75 megyéből 66 a zendülők oldalára állt, amikor Jagelló Káz­mér az északi megyékbe betört. Mátyás határozottsága, azonnali reagá­lása azonban a lázadók nagy részét saját oldalára állította. Csupán ke­vesen maradtak hűek az eredeti elhatározásukhoz, ezek közt is legfő­képp Janus Pannonius. Ő fegyveresen állt ellen a királypárti hadaknak, védte a Nyitrát, onnan menekült püspöki székhelyére. 1472. március 15­ig maradt Pécsett, de itt sem érezvén magát biztonságban, már nagybe­tegen szeretett Itáliája felé menekült. A Zágráb feletti Medvén, az Albeni­ek óta a pécsi püspökök tulajdonában lévő várban halt meg 1472. már­cius 27-én. Janus Pannoniust 1465 februárjában a nem sokkal korábban megválasztott II. Pál pápát köszöntő delegáció vezetőjeként Rómába küldték. Szokatlanul sok fel­adatot kapott. Köszöntenie kellett az új pápát, rá kellett bírnia, hogy áll­jon élére egy török elleni fegyveres mozgalomnak, egy új keresztes had­járatnak, meg kellett szereznie egy új magyarhoni egyetem alapításához a pápa jóváhagyását, és el kellett járnia egyházmegyéjét érintő „szemé­lyes" ügyekben is. Janus Pannonius teljesítette feladatát. Az általa nem igazán kedvelt (?) pápa, aki az őt megelőző II. Pius - a humanista Aeneas Silvius Piccolomini - után a gyanakvó, számító velencei diplomáciát hozta magával Rómába a maga pompaszeretetével, a korabeli főpapoknál megszokott „feslett" életével, a fiatal püspököt többször is fogadta. Történeti adatok Janus Pannonius sírjához A püspök holttestének további sorsa legalább olyan változatos, mint életének utolsó sza­kasza. Bonfini szerint halála után két évvel - Piero Valeriano későbbre teszi - a legnagyobb titokban Pécsre hozták. Heltai Gáspár így írta le a történetet: „...és miérthogy senki sem meri őtet eltemetni a királytól való félelemért, az ő papjai bevivék az ő testét egy kápolnába és szurkozott koporsóban tartják vala azt ott sok üdéig. Mikoron utána Máttyás király oda jutott vol­na Péccsé, a káptolon könyörge néki, hogy engedné meg nékik, hogy el­temethessék az János poéta testét. Mert ingyen püspöknek nem merik vala mondani. Halván ezt Máttyás király, keserülni kezdé az Pannonius A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 29

Next

/
Thumbnails
Contents