Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i)

Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyháza(i) A római birodalomban egykor létezett ókeresztény egyházakról és felekezetekről terület és idő függvényében különböző részletességgel tájékozódhatunk az ismert forrásokból. Már a 313. évi rendelet

1 előtti időkre vonatkozóan is leginkább keresztény kézből származnak az írásos emlékek, hiszen ők maguk tudatosan gondoskodtak a keresztényüldözések során kivégzett mártírok aktáinak terjesztéséről, emlékük fenntartásáról. Néhány pannóniai mártír is ismert,

2 melyek közül talán a Savariában 304 körül kivégzett Quirinus

3 neve lehet a legelterjedtebb. Sopianae város - az ókori Szombathelyhez hasonlóan - a 3. század végére tartományközpont lett, de ide vonatkozó, keresztényekről szóló írott forrással sem az üldözések, sem pedig az azután következő évszázad idejéről nem rendelkezünk.

4 Általános ismérvként feltételezhetjük, hogy - mint minden 4. századi városban - Sopianae-ban is volt püspök, egyházi szervezet és felekezet.

5 Akár több irányzathoz tartozó is.

6 írott források hiányában a Pécsett igen nagy gazdagságban fennmaradt ókeresztény temetői emlékekhez kell fordulnunk, hogy adatokat szerezzünk az egyházak) létére vonatkozóan. Mivel egy speciális területhez kötődő emlékcsoportról van szó, ismereteink több mint másfél ezer év távolából természetesen csak részlegesek lehetnek. Amit a késő antik temetési szertartások írott és régészeti emlékek analógiáiból meríthető általános is1 Konstantin leiratával a keresztény vallás religio licita lett. Ez a jogi kifejezés a korábbi vallási kollégiumok megjelölést váltotta fel, azon vallások esetében, melyek Róma városán kívül, de Róma fennhatósága alatt álló népek ősi hagyományához tartoztak, nem ütköztek Róma politikai érdekeivel és jó szokásaival, amelyeket nem terjesztettek és nem titokzatos módon gyakoroltak (HAHN 2004). Konstantin azonban a vallás gyakorlásának puszta engedélyezésén kívül kedvezményeket, ingatlanokat és részleges világi hatalmat is adott az egyház és püspökei kezébe. A 4. század elején kivégzett, ismert pannóniai mártírok névsora valószínűleg a valós szám töredékét reprezentálja (NAGY T 1939 55-). Szent Quirinus, Siscia püspöke Pannónia legnépszerűbb ókeresztény mártírja volt, akit a szombathelyi Perint-patakba fojtottak. 4 Vékony Gábor szerint Sopianae neve már a 4-5 században Quincue basilicae-re változhatott (VÉKONY 1986 58). Ebben az esetben kimondottan keresztény névadásról lehet szó. A 341. évi serdicai zsinat 6. kánonja és a 360/370-es években zajlott laodikeiai zsinat 57. kánonja szerint a falvak és kisebb városok élére presbiter, a népesebb városok élére pedig püspök szükséges (TÓTH E 2006 65 NAGY T 1939 208 HUDÁK-NAGY 2008). Az ókori Pannoniában nem csupán a máig fennmaradt keresztény vallási irányzatok voltak jelen. Victorinus már a 3. században küzdött több Pannoniában is megjelenő eretnekséggel, így a gnoszticizmus és marcionizmus ellen. 381-ig, Milánói Ambrus püspök győzelméig Pannónia az arianizmus fellegvára is volt, Sopianae-i jelenlétükre azonban legfeljebb csak következtetni lehet. (Az ariánusok második hulláma majd a germán hódítókkal tér vissza területünkre.) 381 után Sirmiumban még fennmaradt a Jézust embernek tartó pothinianus irányzat, de Sopianae-i jelenléte kérdéses. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 105