Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Magyar Zsolt: Trilobitenperlen from Dunaszekcső (Hungary)
Kettőscsatornájú üveggyöngyök Dunaszekcsőről Bátaszéken a Csanády-gyűjteményben két eddig publikálatlan kettőscsatornájú üveggyöngyöt őriznek. Ezeket a speciális gyöngyöket a szakirodalom Rippenglasperlen (Noll 1963, 68) vagy Trilobitenperlen (Haevernick 1974, 105) néven ismeri, amelyek figuratív és nem figuratív felületűek lehetnek. Az előbbieket kettőscsatornájú üvegkameóknak (Gesztelyi 1997) az utóbbiakat rovátkolt díszítésűeknek is hívjuk. A rovátkolt díszítésűeken belül a Glatt-gerippt és a Karriert-gerippt típusúakat különböztetjük meg (Haevernick 1974, 106). Az 1. számú gyöngy (Figure 1) Glatt-gerippt típusú, fekete átlátszatlan (opak) üveg (vö. Fórizs et al. 2000, 321) (sz: 1,7 cm; h: 2,8 cm; m: 0,2-0,8 cm). Felületén hat vízszintes borda húzódik, az alja enyhén domború. A 2. számú gyöngy (Figure 3) Karriert-gerippt típusú, fekete, átlátszatlan (opak) üveg (sz: 1,6 cm; h: 2,0 cm; m: 0,2-0,8 cm). Felületén négy vízszintes borda húzódik, amit hét függőleges vonal metsz szabálytalan távolságra egymástól, az alja egyenes. Az üveg kismértékben lepattogzott a tárgy két sarkán. A kettőscsatornájú üveggyöngyök a késő császárkortól a nyolcadik századig fellelhetők a pannóniai régészeti leletanyagban. A Kr.u. 3. században tűnnek fel először, mint a gagátgyöngyök olcsó utánzatai. Bulloteria (pecsétnyomó) segítségével készültek, nem öntőmintával, ami kevésbé esztétikus eredményt adott, de lényegesen gyorsította a gyártási folyamatot. Azok az üveggyöngyök, amelyek ugyanazzal, vagy ugyanolyan a matricaval készültek könnyen kiválaszthatók. Erre az esetre jó példa az 1. számú gyöngy és egy Dunapentelén talált gyöngy (1. és 2. kép). A 2. számú gyöngynek (3. kép) nehezebb pontos párhuzamot találni, mivel valószínű, hogy a függőleges, szabálytalan távolságban lévő bevágásokat az üveg újrahevítése után, kézzel alakították ki, így minden darab egyedi. A kettőscsatornájú üvegkameók gyártási helyét olyan kereskedelmi központokban kereshetjük, ahol üveggyártás is volt és gyakran használták a bulloteriaí plombázásra (Gesztelyi 1998, 76). Aquileia (Gesztelyi 1998, 67) és Salona ilyen szóba jöhető gyártóközpontok, de Sopianaeban, Sisciában (Gesztelyi 1998, 75) és Intercisában (Gesztelyi 1997, 63) is lehettek gyártóközpontok. Mindazonáltal figyelembe kell vennünk, hogy, hogy a rovátkolt díszítésű és figuratív gyöngyök elterjedési tere és ideje nem esik egybe. A rovátkolt díszítésűek hosszabb ideig maradtak használatban és nagyobb területen terjedtek el (Gesztelyi Tamás személyes közleménye), így a két típus gyártóhelyei sem esnek egybe, ezek meghatározásához további kutatás szükséges. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 103