Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Ferkov Jakab: Adatok a mohácsi és pécsi horvátok dualizmuskori asszimilációjához

mértékben a horvátok száma, amely részben szintén a beolvadás számlájára írható. Mohácson ugyancsak nagymérvű csökkenés figyelhető meg. Nagyrészt az asszimilációs tevékenység következtében, az 1890 és 1910. közötti időszakban mintegy a tizedére apadt a horvát lakosság száma. Ámbár a statisztika által megadott számokat csak fenntartással lehet elfogadni, ugyanis a Mohács és Vidéke 1913. évi felmérése más számadatokat közöl. E szerint 1913-ban a lakosság részaránya Mohácson a következő volt: magyar 10 634, horvát (sokac) 3417, német 2081, szerb 809, cigány 94, tót 10, oláh 2 és egyéb 45.

7 Az 1910. évi adat, valamint a három évvel későbbi számadat ilyen nagymérvű különbsége valószínűleg abból adódott, hogy amíg a hivatalos adatgyűjtőknek mást mondtak (vagy másként kérdezték őket?) mint ami valójában volt az anyanyelvük, a helyi újságírónak — akit jobban ismertek vagy ő ismerte valódi anyanyelvüket pontosabban, vagy mivel nem volt hivatalos a népszámlálás — már „sokac" anyanyelvűnek vallották magukat. A következőkben tekintsük át azt is, hogy az egyes mohácsi iskolákon belül hogyan alakult a horvátok (sokácok) aránya. Belvárosi iskola 8 Ev összes magyar sokác (horvát) 1870 643 461 182 1886 848 625 176 1891 830 648 147 1900 403 282 92 1910 696 471 158 1918 600 473 99 Külvárosi iskola Ev 1900 1910 1919 összes 259 342 312 magyar 73 123 145 sokác (horvát) 149 178 150 Az adatokból ismét az tűnik ki, hogy a horvát ajkú gyerekek száma folyamatosan csökken, míg a magyar ajkúak száma az 1900. év kivételével egyre nagyobb számú. Az 1900. évre lényegesen megbővült a Külvárosi iskola befogadóképessége, és ettől kezdve a horvát ajkú gyerekek többsége ott tanult. A statisztika előzőleg nem jelez itt horvát tanulókat (csupán németeket), — — 7 MV. 1913. okt. 5. XXXII. 40. sz. 5. 8 Tihanyi J. 1943-1949. 17. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 87