Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Ferkov Jakab: Adatok a mohácsi és pécsi horvátok dualizmuskori asszimilációjához

Ferkov Jakab: Adalékok, a mohácsi és pécsi horvátok dualizmuskori asszimilációjához Magyarország területén, az 1860-as évek végén a magyarok részaránya a nemzetiségiekkel szemben még kisebbséget alkotott. A századfordulóra viszont már meghaladta az 50%-ot, 1910-re, pedig elérte az 54,5%-ot, azaz többségbe került. Mindezt egy természetes folyamatnak is tekinthetnénk, ha nem egy hol burkolt, hol pedig nyílt asszimilációs politika következménye is lenne. Az 1868. évi XXXVIII. Törvény 58. §-a, a következőképpen rendelkezik a népiskolák tanítási nyelvéről: „Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike. Vegyes ajkú községben ez okból oly tanító alkalmazandó, aki a községben divatozó nyelveken tanítani képes. Népesebb községekben, a hol többféle nyelvű lakosok tömegesen laknak, amennyire a község ereje engedi, különböző ajkú segédtanítók is választatnak."

1 Az 1868. évi XLIV. Törvény pedig kimondja: „Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az osztatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja", majd a 26 §-ban így folytatja: „... eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak éppen úgy, mint községeknek, egyházaknak, egyházközségeknek: úgy ezentúl is jogában áll saját erejükkel vagy társulás útján alsó-, közép- és felső tanodát felállítani. Evégből, s a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar- és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek, és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik. "

2 Míg a XXXVIII. Törvény, a népoktatási törvény, még tágabb lehetőségeket biztosított a nemzetiségek számára, addig a XLIV. Törvény, az ún. nemzetiségi törvény már korlátozta, sőt elutasította a nemzetiségek kollektív jogait. A kulturális nemzetfogalmat nem szüntette ugyan meg, de a nemzetiségi nyelvhasználatot, ill. a nemzetiségi létet, a politikai nemzet fogalma alá rendelte, és ezzel tág asszimilációs lehetőségeket biztosított. A ké1 A magyar állam és a nemzetiségek A magyarországi nemzetiségi kérdés történetének jogforrásai 1848-1993 Szerk.: Balogh Sándor és Sipos Levente. Bp. 2002. 81. 2 I. m.:95. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 84