Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Kolics Balázs, Vadkerti Edit: A Saga pedo (Pallas, 1771) újabb lelőhelye a Villányi hegységben

Kolics Balázs, Vadkerti Edit: A Saga pedo (PALLAS, 1771) újabb lelőhelye a Villányi-hegységben Bevezetés A Saga genus egyetlen hazai képviselője a fűrészlábú szöcske (Saga pedo). Jelenlegi ismereteink szerint kizárólag szűznemzéssel szaporodó, tetraploid faj. A korábban hímnek vélt példányokat illetően Kaltenbach (1967) monográfiája nyújtott elsőként megfelelő tisztázást. Hazai élőhelyeit jórészt Nagy Barnabás és Rácz István munkássága fedte fel. Ezen lelőhelyek, az egyetlen alföldi lelőhelyet (Bugac) leszámítva, középhegységeink egész vonulatában — elég szórványosan — sztyepp lejtőkön és dúsabb növényzetű sziklagyepein találhatóak (NAGY és mtsi. 1983). A fűrészlábú szöcske védett rovarfajunk (RÁKONCZAY, 1989), több ország vörös könyvében, a CORINE-listán, és a Berni egyezmény II. függelékében is szerepel. Az IUCN listáján a sérülékeny (vulnerable) kategóriába tartozik, mivel populációi helyi populációi a kis egyedszám miatt könnyen kipusztulhatnak. (KISBENEDEK, 1997). Korábbi adatok a hegységből A Villányi-hegységből eddig mindössze két lelőhely ismeretes: a Szársomlyó és a Fekete-hegy. Mindkét élőhely megfelelő védelem alatt áll, viszonylag elszigetelt, értékes lelőhelyek. A fűrészlábú szöcskét a Szársomlyón, valamint a Fekete-hegyen is először Nagy Barnabás találta meg, 1965-ben (NAGY és mtsi. 1983). Előbbiről bővebb gyűjtési adatokat, és a Saga pedo tenyészidejére vonatkozó megállapításokat Majer József (2000) közölt. Legutóbbi előfordulásukat 1999-ben jegyezték ezen helyeken (BAUER et al. 2002) Az előfordulás körülményei A Máriagyűd feletti Köves-Májon a karsztbokorerdő foltok egyikén 2002. július 3-án fűhálózással tíz példányt fogtunk. Legutóbbi kimutatása 2005. július 8-án történt egyedi megkereséssel, több tisztáson is a hegygerinc mentén. Irodalom BAUER N., KENYERES Z., RÁCZ I. (2002): A Saga pedo Pallas a Kárpát-medencében-áttekintés új adatokkal Limes Természetvédelemi Különszám KISBENEDEK T. (1997): Egyenesszárnyúak-Orthoptera. In: Forró L. (ed.): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer V. Rákok Szitakötők és Egyenesszárnyúak, Egyenesszárnyúak 58-81. Magyar Természettudományi Múzeum MAJER J: (2000): A fűrészlábú szöcske (Saga pedo) és az imádkozó sáska (Mantis religiosa) állományának vizsgálata a Szársomlyó déli oldalán (Orthoptera) Dunántúli Dolg. Term. Tud. Sorozat 10. 157-163. Pécs, 2000 NAGY B.-KIS B.-NAGY L. (1983): Saga pedo Pali. (Orthoptera: Tettigoniidae): Verbreitung und ökologische Regelmässigkeiten des Vorkommens in SO-Mitteleuropa. Verh. SIEEC X. Budapest RAKONCZAY Z.: (1989) Vörös könyv 181-186. Akadémiai Kiadó, Budapest. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 58