Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Kisbenedek Tibor: Kakukk (Cuculus canorus) parazitáit fészekaljak a BMMI Természettudományi Osztály tojásgyűjteményében
Eredmények és értékelés Összesen 1437 fészekaljat vizsgáltunk át, 18 fészekaljban találtunk kakukktojást. A vizsgált fészekaljak mindegyikében csak 1 darab kakukktojást fordult elő (1. táblázat). A természetben gyakran megfigyelhető a többszöri parazitáitság is, azaz 2, 3, 4 kakukktojásos fészekaljak (Molnár 1943, Moskát and Honza 2002). A kakukkos fészekaljak 6 fajhoz tartoztak (lásd Melléklet). A 6 fajnak összesen 196 begyűjtött fészekalja található meg a gyűjteményünkben. A kakukktojás leggyakrabban a nádirigónál: 6 begyűjtött fészekalj, és a vörösbegynél: 8 fészekalj fordult elő. A gyűjteményi kakukk parazitáit fészekaljak előfordulása nagy hasonlóságot mutat, kakukk természetben előnyben részesített fajaihoz. 1. táblázat A kakukk parazitáit (=P) fészekaljak (=FA) előfordulási gyakorisága (=GY%) ugyanazon gazda madárfaj gyűjteményben található összes (=Ö) fészekaljai között. Negyedik oszlopban irodalmi adatokat adunk meg természetes populációk régiónkénti parazitáitsági gyakoriságáról (=P%). Az ötödik oszlopban az irodalmi adatok forrását jelöljük meg, részletesen lásd az irodalomjegyzékben. Gazdafajok P FA Ö GY% Régió - P% Forrás BMMI adatok Irodalmi adatok Barátposzáta 1 37 2,7 — — Foltos nádiposzáta 1 4 25 Anglia 9 Lack 1963 / In: Wyllie 1981 Nádirigó 6 15 40 Magyarország 50 65 Molnár 1944 Moskát és Honza 2000 Ökörszem 1 19 5,2 — — Tövisszúró gébics 1 92 1,1 Csehország Ukrajna Lengyelország Magyarország ~ 0-5 2,9 3-19 0,03 Holan 1995 / In: Lovászi és Moskát 2004 Gorban 1996 / In: Lovászi és Moskát 2004 Diehl 1995 / In: Lovászi és Moskát 2004 Lovászi és Moskát 2004 Vörösbegy 8 29 28 Anglia Franciaország Magyarország 1-17 17 32 Lack 1963 / In: Wyllie 1981 Blaise 1965 / In: Moskát 2002 Molnár 1944 / In: Moskát 2002 Ha a gyűjteményi kakukkgazda madárfajok parazitáitsági gyakoriságát összevetjük az irodalmi forrásokban közölt természetben mért parazitáitsági arányokkal, 20 mintaelemszámot meghaladó fajoknál hasonlóságot fedezhetünk fel az egyes régiókban mért irodalmi adatokkal vagy a régiók adatainak átlagával, így például a tövisszúró gébicsnél a gyűjteményi P%=1,1; Csehországban a P% 0-5 között változik kis tájanként (1. táblázat). A barátposzátára és az ökörszemre nem találtunk irodalmi adatokat. A foltos nádiposzátára csak angliai adatok állnak rendelkezésünkre, hazai leközölt eredmények hiányzanak. AgyűjA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 45