Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Ferkov Jakab A mohácsi halászat változása
A jobbágyfelszabadítás utáni áldatlan helyzetre egy kopácsi példát már felhoztam, de most álljon itt egy mohácsi példa is. Mohács városa 1872-ben keresetet nyújtott be a Mohácsi-szigetben található földterületekre vonatkozóan, mert szerintük azt ők törték be, tehát a volt jobbágyokat, mint úrbéres földek illetik meg a felsorolt birtokrészek. Ezek közt halastavak is voltak. A püspökség ezzel kapcsolatos válaszából kitűnik, hogy csupán a halastavak fenntartása céljából nélkülözhetetlen fokok tulajdonjogáról mond le, szorgalmi jogáról azonban nem, míg magának a tavaknak és azok partmenti területeinek a lehalászási jogát egyáltalán nem engedi át. 1 8 A vizsgált területen megtalálhatók mind a céhes, mind pedig a szabad halászok. Ez utóbbiak közé sorolhatók a „paraszthalászok" is, akik tulajdonképpen a víz menti lakosságból kerültek ki, jogállásra való tekintet nélkül. A szabadhalászatnak nemcsak a hagyománya volt nagy, hanem megfelelő piacokkal is rendelkezhetett, mivel a társulásos forma a mohácsi halászcéh viszonylag későn alakult meg. Privilégiumot csak 1847-ben kaptak. A céh iratai sajnos hiányosak, de az 1868-1887 között kiállított tanoncbizonyítványok igazolják, hogy a halászinasok a vasárnapi iskolát látogatták, továbbá, hogy ott milyen eredményt értek el, és „felszabadíthatók"-e. Az inasok többsége mohácsi születésű volt, de akadt néhány vidéki is. A halászmesterhez való elszegődés 12-14 éves korban történt és 16-17 éves korukban szabadultak fel, lettek legények. Az elszegődéskor szegődési jegyzőkönyvet vettek fel, melyben rögzítették a járandóságot is. Ez valószínűleg megegyezés alapján történhetett, mert inasonként és mesterenként különböző járandóságokat sorolnak fel. Néha a mester egyszer „ad mindenféle öltözéket és két pár fehér ruhát, felszabaduláskor pedig szintén a szükséges öltözéket és egyéb költségeket", máskor mindezt adja, de a ruha varratását és mosását már nem vállalja, a harmadik csak a külső ruhát és félig a szabaduló ruhát, a negyedik csak téli csizmát hajlandó adni inasának. Az inasok 1 8 jjj a j( a cjj a" ne vQ részlet per útján történhető visszanyerése esetére formált alperesi igényt illeti, meg kell jegyeznem, annak csakis akkor lehetne értelme, ha Mohács város úrbéresei nem úrbéres jobbágyok, hanem közbirtokosok lennének. Miután azonban ők csakis úrbéres jobbágyok, és így az egész határt illetőleg más jogos igényük nem lehet, mint legelő és erdőbeli illetőségük kihasítása: nem szenved kétséget, hogy mindaz, mi ez igény kielégíttetése után tényleg marad vagy jövendőben a határban gyarapodni fog: az ő igényük tárgya többé nem lehet. A halastavak fenntartása céljából igénybe vett fokokra nézve végül kijelentem, hogy alperesi gondnok úr azon kívánságát, miképp e fokokra nézve a püspökségnek nem a tulajdonjog, hanem csakis az azok fenntartása iránti szolgalom ítéltessék oda: elfogadom, és kiviteli keresetlevelem e részbeni petitiumát ehhez képest módosítom. Magának a tavaknak illetve azok területének és partjaikon halászati célokra fenntartott területeknek tulajdoni jogát azonban megítéltetni kérem, annálinkább, mert alperesi gondnok úr maga is beismeri, hogy ezúttal azok, mint halászat különleges királyi kisebb haszonvételének tárgyai a határrendezésnél sajátlag szóba sem jöhetnek." KDM 56.85.6 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 114
