Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Ferkov Jakab A mohácsi halászat változása

Egy 1728-ban kötött szerződés szerint, Georgius Nagy, Franciscus Nagy, Michael Nagy és Stephanus Nagy kapott kiváltságos halászati jogot, mégpedig egészen nagy területre: a teljes mohácsi „nagy Dunáraä (magno Danubio) és a szigeti „Osztrovácz" részen egészen „Dautova"ig, azaz Dávodig, továbbá minden vizatanyán („ita vocitatarum Husonum capturas, sive vulgo viza Tanya"). A szerződés szerint nevezett halászoknak a kifogott viza, tok, „Sőregh"és más halak („capiensis Husonibus sive Viza, Tok, Sőregh, et cateris") hatodrészét be kellett szolgáltatnia a birtokosnak, illetve az eladott hal után a „hatod dénárt" („sextum denarium") ugyancsak át kellett adni a tómesternek.

11 1735-ben ugyanilyen feltételekkel kötöttek szerződést a mohácsi nagy Dunára és egyik mellékágára a szigeti „Konyicára", Johannus Sipossal és Martinus valamint Stipanus Horvátival. E szerződést 1736-ban újra megkötötték, azaz meghosszabbították.

12 1740-ben ismét Nagy György nevével találkozunk, a szerződés szerint továbbra is nekik van kizárólagos halászati joguk az ún. „Nagy György tanyáján" halat fogni. A tanya jelentése a halászatban egy-egy nagyobb halraj szálláshelyét jelenti. E szerződésben, melyet Berényi Zsigmond püspökkel kötöttek meg, kiemelik, hogy ha a fent nevezett halász váratlanul elhunyna, a feltételek változatlanul hagyása mellett a halászás joga saját valamint Nagy Mihály fiára száll át. Továbbá újdonság az is, hogy az évenként leadandó „hatodhal"és „hatodpénzen"felül, Nagy György évente 150 forintot is köteles fizetni az „Uraságnak".

13 Ugyancsak 1740-ben kötöttek meg egy halkereskedésről szóló szerződést is. E szerint Révfalusy Haraszti István, Haraszty Márton, Bihari János és Völgyi János kötelezi magát arra, hogy a püspökség szigeti és egyéb halászvizein a halászat idején megfelelő számú bárkával megjelennek és az „esztendőnként kifogott halat, akár mázsa, akár font számra és azon az áron amint szomszéd uraságok kévánnak adni" megveszik. A hal árát készpénzben kell kifizetniük, továbbá ha nem jelennének meg a kellő időben és a kellő számú bárkával, 400 forintnyi büntetést kell fizetniük az uraság számára. Ha pedig „halat venni kedvek nem volna, tartoznak említett büntetés alatt fél esztendővel ő Méltóságos Urasságot az iránt tudósítani". Továbbá ha a nevezett halkereskedők bármelyike megszegné e szerződést, a többiek felelnek érte.

14 Négy évvel később a püspökség valószínűleg kevesellte a hal árát illetve a beszállított viza mennyiségét. Egy 1744-ben keltezett bírói döntés ugyanis arról tudósít, hogy Bátán azért volt drágább a hal, mint Mohácson, mert egyrészt a Dunán felfelé haladva egyre nagyobb a hal ára, másrészt Bátán a bárkába egyenesen a vízről rakodták a halat, 1

1 PPL. 5/1728. 1

2 PPL. 8/1735. ill. 10/1736. 1

3 PPL. 14/1740- 13 Máji 1

4 PPL. 23/1740. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 111