Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52 (2005-2007) (Pécs, 2008)
Ferkov Jakab: Adatok a mohácsi és pécsi horvátok dualizmuskori asszimilációjához
„Az első táncestély. ...A táncterem zsúfolásig megtelt... Jelen voltak a mulatságon többen az intelligencia és iparosok köréből is... a földmíves nép nagy tisztességtudással viselkedett a kabátos osztályhoz tartozó vendégekkel szemben és a társalgás a mulatozók között nagyobbrészt magyarul folyt..." 50 „A Mohácsi Sokacok Olvasóköre immár rekordot ért el a magyarosítás terén... a farsang folyamán magyar színdarabot adnak elő..." 51 „F. hó 17-én, vasárnap d. u. 4 órakor saját helyiségében ünnepelte meg március 15-ének emlékét a „Mohácsi Sokacok Magyar Olvasóköre". A megnyitó beszédet Prakatur Tamás dr. elnök tartotta, akit ezért lelkesen megéljeneztek. Az ünnepi szónok Hoffmann Ottó pécsi ügyvéd volt, akinek gyönyörű beszédét Prakatur Tamás dr. tolmácsolta sokac nyelven." 5 2 Azt hiszem, ezek a korabeli sajtóforrások világosan alátámasztják mindazt, amit megállapítottam a mohácsi, ill. pécsi horvátok asszimilációjával kapcsolatban. Hatását tekintve ma már kijelenthető: a horvát ajkú fiatalok számára a magyar nyelv megtanulása egyfelől előnnyel járt, másfelől viszont olyannyira meggyorsította a beolvadást, hogy a következő generációk már szinte teljesen elfelejtették egykori anyanyelvüket. Összefoglaló Az 1867-es kiegyezés utáni Magyarországon, a nemzetiségi nyelvhasználat számára látszólag hatalmas szabadság nyílt meg. A kezdeti, liberális szellemű törvények után azonban hamarosan újabb törvényeket hoztak, melyek viszont már magukban hordozták a későbbi asszimiláció tág lehetőségeit. Az 1880-as évektől az asszimiláció felgyorsult, egyre nyíltabb és erőszakosabb lett. Mohács és Pécs horvát ajkú lakossága is áldozatává vált e asszimilációs folyamatnak, ámde a két városban nem egyformán zajlott le a beolvadási folyamat. Pécs esetében már korábban kezdődött meg és árnyaltabban zajlott le, míg Mohácson csak később kezdődött, de sokkal radikálisabb folyamat volt. A magyarosító egyletek megalakítása után a gyermekmenhelyek és az iskolák voltak az asszimiláció legfőbb színterei, de hamarosan átcsapott a nemzetiségek hit- és egyleti életébe is. Szinte párhuzamosan a folyamattal egyfajta ellenállás is kibontakozott a nyelvi asszimilációval szemben, ámde ez csak szigetszerű volt és nagyobb eredmény nélkül maradt. Az asszimiláció egyrészt előnnyel járt az új nemzedék számára, másrészt viszont az anyanyelv elvesztését okozta. MV. 1906. márc. 4. XXV. 9. sz. 3. MV. 1910. jan. 9. XIX. 2. sz. 3. MV. 1912. márc. 21. II. 24. sz. 3. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 104
