Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Múzeumtörténet - B. Horváth Csilla–Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

állapotok között miként boldogult a művelődésben a múlt és mivé építsük fel a jövő kultúrpalotáját, de úgy, hogy az nekünk feleljen meg, akik az egyetemes fejlődés birodalmában egy pontra vagyunk területileg utalva. " A magyarországi politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok, az 1802-ben megalapitott Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) után, a kiegyezést követően a 19. század utolsó évtizedeiben jutottak a fejlődés és az igények azon szintjére, hogy a vidéki városokban is létrejöttek, a helyi világi és egyházi értelmiség, polgárság és politikai elit, ill. hivatalnokréteg támogatásával a múzeumi egyesületek, egyletek. E civil szervezetek aktív tevékenysége nyomán megnyitották kapuikat az első állandó kiállítások, ill. múzeumok. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter alábbi körlevelének részlete jól tükrözi azt a szemléletet és elvárást, amelyet a múzeumi egyesületekkel kapcsolatban az országos kultúrpolitika már 1873-ban megfogalmazott: "Nemzetünkre nézve a kulturális haladás kérdése sajátlagos viszonyainknál fogva egyúttal a létfenntartás kérdése is lévén, felette kívánatosnak tartom, hogy a tudomány és művészet iránti érzék, a culturális haladás ezen legbiztosabb alapja az ország minél nagyobb többségénél feltalálható legyen. Hazafiúi buzgalommal fordulok ...a törvényhatósághoz, szíveskedjék buzdítás s esetleg anyagi segélyezés által is oda hatni, hogy területén tudományos és művészeti czélú egyletek és múzeumok alakíttassanak, s netán már létezőket pedig részesítse a rendelkezésére álló erkölcsi és anyagi támogatás minden nemében. Pécsen a "hely szelleme", mint múzeumalapító tényező meghatározó volt. "A városi múzeumot a polgárosodó közönség öntudatosodása teremti meg, a lokálpatriotiznus, a szülőföld szeretete, mely összefogja a survived in culture and how we should construct a cultural palace for the future that will suit our own needs, confined as we are to our own particular place in the realm of universal development. " After the foundation of the Hungarian National Museum (HNM) in 1802, the condition of Hungary's politics, economy, society and culture in the final decades of the 19

th century following the Compromise brought development and demands to a level which created museum societies and associations in the provincial towns with the support of the local intelligentsia, middle class and political elite, as well as the officialdom layer. It was in the wake of the activities of these private bodies that the gates were opened to the first permanent exhibitions, or museums. The following excerpt from the circular sent out by Ágoston Trefort, Minister for Religion and Education, aptly reflects the attitude of national cultural policy as regarded museum societies in 1873- "Looking at our nation and the question of its special cultural development, together with the question of survival, I find it supremely desirable that the surest basis for a sense towards science, art and cultural development should be found in the larger part of the population. I turn with patriotic zeal ...to the legal authorities for them to exert their influence with encouragement and possibly financial assistance to found in our region academic and artistic societies and museums, and to provide moral and financial support of all kinds for those that already exist. "

4 In Pécs, the "local spirit" was a defining factor in founding a museum. "The city museum is consciously being created by a community rising into middle-class status, by local patriotism and a love for one's country which unites the